Templomépítők

Alig-alig pirkad mikor megérkeznek,
halk beszédű, dolgos, kőkemény emberek.
Kőre követ raknak, s ők is mint a kő,
némák, szilárdak és belül őserő…

Egyszerű ruhájuk, kezük eres, kérges…
Bársonyban nem járnak, de hajnali fényes
glóriával veszi a Nap körbe őket,
a halk szavú, szorgos templomépítőket.

…

Ha olykor ünneplőbe öltözik a lelkem,
s templomban az Isten énekel velem,
kezed munkájában, csendes szavú ember…
Ünnep minden nap, míg rád emlékezem…