bőrömet simító áramlat
keresztezi utam
a lámpafényben
megállok a tér
közepén, égnek emelem
karjaimat
csendből emelek ma
templomot itt
ahol akkor
megcsókoltuk
egymást
emlékem vagy
templomok
Szerző: lacaSzerző: lacaSzerző: lacaSzerző: lacabőrömet simító áramlat
keresztezi utam
a lámpafényben
megállok a tér
közepén, égnek emelem
karjaimat
csendből emelek ma
templomot itt
ahol akkor
megcsókoltuk
egymást
emlékem vagy
9 hozzászólás
Nem rossz! Sőt…
Üdv: Gergő
Egyetértek: ügyes, szép vers.
S.
ha ügyes, valamit elcs@sztem
de: jószándék, persze,köszi
már meg is nyugodtam
Nagyon hatásos vers! Teljesen átéreztem a lényegét. Grat, nagyon tetszik.
Üdv.Ngaboru
köszönöm.
üdv.laca 🙂
psssszzt!
maradjatok csendben, kérlek…
Elsuttogom, hogy nekem is tetszett versed!
Falevél
Ez a vers legalább annyira megtervezetlen, mint születés után felsírni, de pont ez fog meg…tettem egy tulipánt a templom oltárára, hátha tetszik az Istennek és életre kelti azt az emléket:)
Üdv: Áfonya
emlékeimből felszínre bukó képeket próbálok megfogalmazni
nem tervezhetem őket
tönkretenném őket
köszönöm