Mikor megfogtam a kezedet,
Egész lelkem, szívem belereszketett,
Azóta érzem egész életemben, téged kerestelek.
Mint villámfény tört rám az emlékezet,
Emlékképek egy lányról, ki az álmaimból érkezett,
Mindannyiszor mikor megérintem a kezedet.
Tudnom kellene, szívem hiába gyúlt lángra,
Tán remény sincs arra, hogy beteljesüljön titkos vágya!
Mégis kétségek közt vívódik, vergődik a lelkem,
Ébredhet-e benned is gyengéd őszinte szerelem.
Mindent vágyok, de beérem bármi kevéssel,
Mert szívemben új határtalan szerelem vágya emészt el.
Tudom, többet, más sorsot érdemelnél,
Megtennék mindent csak, hogy boldog legyél!
Egész lelkemmel azt kívánom, szerelmem minden bánatod elűzze,
Létezhet vajh oly’ csoda, hogy szíved, szívem melegítse?
Mondd hát! Te miért teszel lakatot a számra?
Miért nem kiálthatom bele a nagyvilágba,
Miért nem súghatom szerelemes szavam füledbe,
Engedd, hogy lüktető szívem, életem tegyem a kezedbe!
Tudom, itt belül érzem, türelmesen kell várnom,
Hátha megvalósulhat, most még ez egyszer az álmom.
Hogy te voltál e álmaimban a vágyak, áhított lánya,
Megtudhatom-e valaha, vagy tán soha…?