Tévút?!

Tengernyi lélek kószál szerte,
Józan eszét vaj’h hová tette?
Tükörbe néz, de hiába mind,
Nem látja, mit rejt a smink.
Ejj, embernek féltett kincse,
Feledted, mit véstél könyvbe.
Út ez? Midőn tengeted életed,
Nem fejleszted tovább létedet.
Emlékszel még… a felhőn ülve,
Magadat láttad, ím, testet öltve.
Akkor még bíztad pozitív létedet,
Most nem látsz mást, csak pénzedet.
Összegyűrt papírra cserélted magad,
Mi elhamvad egy szemvillanás alatt.
Megéri-e mondd, az örök gyötrelem?
Hogy mi lett belőled, lám, förtelem.
Mindent megveszel, küzdesz szüntelen,
Anyagi javaid mértéke látod, végtelen.
Szeresd csak tovább hitvány démonod,
S a fájdalmat tőle biztosan megkapod.