Junge Liebe
Ihr Aug ist blau, nachtbraun ihr lockicht Haar,
Ein Schelmenmund, wie jemals einer war,
Ein launisch Kind; doch all ihr Widerstreben
Bezwingt ihr Herz, das mir so ganz ergeben.
Schon lange sitzt sie vor mir, träumerisch
Mit ihren Beinchen baumelnd, auf dem Tisch;
Nun springt sie auf; an meines Stuhles Lehne
Hängt sie sich, schmollend ob der stummen Szene.
»Ich liebe dich!« – »Du bist sehr interessant.«
»Ich liebe dich!« – »Ach, das ist längst bekannt!
Ich lieb Geschichten, neu und nicht erfunden –
Erzählst du nicht, ich bin im Nu verschwunden.« –
»So hör! Jüngst träumte mir« – – »Das ist nicht wahr!« –
»Wahr ist's! Mir träumt', ich sähe auf ein Haar
Dich selbst straßauf und -ab in Prachtgewändern
An eines Mannes Arm gemächlich schlendern;
Und dieser Mann« – – »der war?« – »der war nicht ich!«
»Du lügst!« – »Mein Herz, ich sah dich sicherlich –
Ihr senktet Aug in Auge voll Entzücken,
Ich stand seitab, gleichgültig deinen Blicken.«
»Der Mutter sag ich's!« ruft das tolle Kind
Und springt zur Tür. Da hasch ich sie geschwind,
Und diese frevelhaften Lippen müssen,
Was sie verbrochen, ohne Gnade büßen.
Theodor Storm
Ifjú, bohó szerelem
A kék szem, barna hajfürt az övé,
S a huncut száj, ilyet nem láttam még,
Bolondos lány; de tűn minden szeszélye,
Ha lát, a szíve adja magát nékem.
Előttem, ott ül már rég, álmodón,
A lába asztalról himbálva lóg;
Aztán felugrik; székem karját fogja,
S hogy mért is hallgatok, azon duzzog ma.
„Szeretlek téged!” – „Hisz lényed érdekes, vonzó.”
„Szeretlek téged!” – „ Óh, kopott e szó!
Imádom a meghökkentő meséket –
Ha hallgatsz, biz’ máris itt hagylak téged.”
„ Na jó! Azt álmodtam…” „Valót beszélj”!
„ Ez hű, mintha látnám haját, fejét,
Kezét a férfinak, aki átkarol
S tevéled oly negédesen andalog;
S e férfi” – „ki volt?” „biz’, sajnos, nem én!”
„Hazudsz!” „Téged láttalak kicsikém –
Elmélyültél rajongással szemében,
Hiába reméltem ott, hogy rám nézel.”
„Megmondlak mamának!” – kiált a hölgy,
Ajtóhoz ugrik, de elkaptam őt,
S a vétkező ajkainknak kellene
Azért vezekelni,hogy bűnbe estek.
Szalki Bernáth Attila
11 hozzászólás
Kedves Attila bá',
S hogy mért hallgatok, azon duzzog ma. – így jobb a rím nekem.
átkarolva-sétálgat – ezen kicsit csiszolnék még, és a kellene-elkövettek helyett is finomítanék.
Nagyon mozgalmasan, érdekesen tudtad megoldani a fordítást, nehéz dolog volt, az biztos!
Fiatal szerelem
A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint senkién sohase,
szeszélyes lány; de bármennyire lázad,
szive csupa szerelem és alázat.
Már rég előttem ül, álmodozik,
az asztalról himbálja lábait;
most felugrik; duzzog, hogy nem beszélek,
de keze székem támlájára téved.
"Szeretlek!" – "Ah, érdekes! csakugyan?"
"Szeretlek!" – "Az öreg dolog, fiam;
s nincs varázsa csak új s igaz szavaknak…
Ha nem mesélsz, rögtön faképnél hagylak!"
"Hát jó! Kérlek, álmodtam…" – "Nem igaz!"
"De igaz! S azt álmodtam, hogy te az
utcán sétáltál, édes, fiatal lány,
gyönyörü ruhában, egy férfi karján,
s az a férfi…" "Ki volt?" – "Ki? Hát: nem én!"
"Hazudsz!" – "Bizisten, te jöttél felém,
de egészen az ő szemébe vesztél,
én ott álltam, rám se hederitettél."
"Anyuka!" – rohan kifelé a lány,
de elkapom, még idejekorán,
s ajkaim a bűnért, mit elkövettek,
irgalmatlan csókokkal vezekelnek.
Szabó Lőrinc
Kedves Irén!
Köszönöm figyelmed és megfontolandó hozzászólásod.
Holnap pihenten újra átgondolom. Csak két részben tudtam
feltenni egy " előszólást", nem akárkitől.
Szeretettel üdvözöl Attila bá'
Kedves Attila!
Gratulálok a fordításodhoz, nekem is tetszett az eredeti, és magam is csináltam egyet – igaz, Szabó Lőrinc és a te fordításod ismeretében. Már föl is tettem, és igyekeztem azért más lenni… Én nem vagyok a Szabó Lőrinctől elájulva, a tiéd legalább olyan jó, sőt, szöveghűség tekintetében még jobb is…
Baráti üdvözlettel
Dávid
Kedves Dávid!
A ritmushoz, verslábakhoz való igazodás a mániám.
Az eredetiben az 1. és 2. sorok ti, tá:egész jambusra
végződnek. Lőrinc bátyánknak – hogy ki ő, nem kell
ecsetelnem – ez csak az utolsó két versszakban sikerült.
Az enyém ebben pontosabb. A többi ízlés dolga…
Köszönöm a véleményed.
Barátsággal üdvözöl Attila
Kedves Attila bá'!
Nem akarok, és nem is tudok viszonyítani. Egyszerűen elbűvöl ez a műfordítói munka. Csiszolj rajta, ha úgy érzed, szerintem így is pazar.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Köszönöm figyelmed, értékelésed.
Azt hiszem, hagyom így. Előbb-utóbb felteszem
a Magyarul Bábelre is.
Szeretettel üdvözöl Attila bá'
Kedves Attila bá'!
Még mindig sajnálom, hogy nem beszélek németül… bár van ennek egy előnye, mégpedig az, amit korábban már említettem, hogy nagyon érdekes volt számomra a verseiden keresztül jobban megismerni a német irodalmat!
Megfigyeltem – talán jól látom, talán nem… -, hogy a német verselők mintha többet írnának a külvilágról, az eseményekről, történésekről, és kevesebbet a saját érzéseikről. Persze, az is lehet, hogy mindössze több olyan vers került elém, ami ilyesféle…
Tetszik a a fenti versed (is)! Egy aprócska megjegyzés… úgy érzem, hogy az utolsó versszakban egy kicsit elcsúszott az igeidő… (pontosabban az utolsó versszak harmadik sora, és úgy érzem, az utolsó sor is érintett); hirtelen múlt időre váltottál… (az előzmények jelen időben vannak).
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Valami ilyesmit érzek én is. A természet iránti
vonzódásuk és annak árnyalt visszatükrözése
valóban rendkívüli náluk.
Az időcsúszáson igazítanom kéne, csak hát
a szótagszámi kötöttség.
Feltehetően visszatérek rá.
Szeretettel üdvözöl Attila bá'
Ez szeirntem tökeletes lett. Csodasan adtad at a hangulatat ennek az "ifju boho szerelemnek", a nemet eredeti is jatekos, es ezt nagyon jol vissza tudtad adni. Helyenkent nekem a forditasod meg többet is hozott magaval. Pl:
"»Du bist sehr interessant.«" Forditasod: "Hisz lényed érdekes, vonzó." – milyen szeppe tetted ezt a puritanul egyszerü nemet mondatot.
Gratulalok hozza!
H.
Kedves Hayal!
Tökéletes??? Mindent köszönve napvilágos szeretettel üdvözöl
Attila bá'