Emlékszem még, emlékszem még,
a ház, hol születtem,
a kis ablak, ahol a Nap
bekacsintott reggel.
Soha nem tette túl korán,
nem is nyúlt hosszan el,
de már vágyom az éjszakát,
nehéz lélegzetem.
Emlékszem még, emlékszem még,
rózsák piros-fehér,
az ibolyák, s a liljomok
fénye szememben ég.
Ahol a vörösbegy fészkelt,
s mit bátyám ültetett,
az aranyesőre akkor
és még él, meglehet!
Emlékszem még, emlékszem még,
hol hintáztam régen,
a levegő olyan friss volt,
mint örvény az égen.
A lelkem szárnyakon repült,
ez most olyan nehéz,
a medencék sem hűtenek,
csupán a lázam ég.
Emlékszem még, emlékszem még,
magas, sötét fenyők
nőttek és azt hittem én, hogy
az égig érnek ők.
Csak gyermeki naivság volt,
de most szomorkodom,
a mennytől távolabb vagyok
ma már, mint akkoron.
THOMAS HOOD – I REMEMBER, I REMEMBER
I remember, I remember
The house where I was born,
The little window where the sun
Came peeping in at morn;
He never came a wink too soon
Nor brought too long a day;
But now, I often wish the night
Had borne my breath away.
I remember, I remember
The roses, red and white,
The violets, and the lily-cups–
Those flowers made of light!
The lilacs where the robin built,
And where my brother set
The laburnum on his birthday,–
The tree is living yet!
I remember, I remember
Where I was used to swing,
And thought the air must rush as fresh
To swallows on the wing;
My spirit flew in feathers then
That is so heavy now,
And summer pools could hardly cool
The fever on my brow.
I remember, I remember
The fir trees dark and high;
I used to think their slender tops
Were close against the sky:
It was a childish ignorance,
But now ’tis little joy
To know I’m farther off from Heaven
Than when I was a boy.
3 hozzászólás
“Emlékezem, emlékezem
Rád, jó szülői lak,
Hol belesett reggel reám
A nap, rád, kis ablak…”
Így se rossz, kedves Dávid… 🙂
“Kis ablak, rád, hol belesett
Reggel reám a nap…”
Imre, így magyarosabb…
Dávid
🙂