hullik alá, hullik csüggedten.
Nem unt még rá a természet meghalni,
aztán újjá születni?
Meddig lehet ezt újra és újra?,
ádáz küzdelemmel meddig bírja?
Mi lesz, ha azt mondja:
Elég!
S nem forog tovább az óriáskerék.
Belepnek a hulló falevelek,
romok.
Leborulok.
Csak sírok, sírok…
10 hozzászólás
Töprengésed nem alaptalan!
Reméljük,hogy még sokáig forog!
Gratulálok:sailor
Reméljük…
Köszönöm a hozzászólásod.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Olyan "öreg tölgy" formája van a versednek. Észrevetted?
Nagyon szép a vers, de ne sírj kérlek!
Szeretettel üdvözöllek: Gyömbér
Nem volt szándékos a fa-forma, de menet közben észrevettem…:)
Ez amolyan hangulatvers. Mióta az eszem tudom, sírok a fákkal…
Köszönöm szépen, kedves Gyömbér. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida! Van úgy, hogy néha-néha elkapja az embert egy melankolikus hangulat, ilyenkor ír egy szép verset, sír egyet, de utána jókedvre derül, mert reméli, hogy a jövő tavasz áprilisában ismét megfiatalodik , akárcsak maga a természet. Nagyon tetszett! Üdv. szeretettel: István
Köszönöm szépen István.
Örülök, hogy tetszett ez a kis hangulatvers.
Szeretettel
Ida
Gyönyörű ez a versed kedves Ida !
Nagyon tetszett !
Ölelésem: Zsu
Köszönöm szépen, drága Zsu.
Ölellek!
Ida
Kedves Ida!
Szép lett ez a versed. Néha el-el töprengünk a természet csodáin, hogy minig képes megújulni.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm soraid, kedves Ica.
Szeretettel!
Ida