törékeny kút
emlékek laknak benne
meg a Hold
ha olykor belenéz
belevész a rejtelembe
karcos rejtjelekbe vájt
szürke homályt lehelő magány
parány fényszigetet tükröz
a kút törékeny vize
Törékeny
By GinkoBy GinkoBy GinkoBy Ginkotörékeny kút
emlékek laknak benne
meg a Hold
ha olykor belenéz
belevész a rejtelembe
karcos rejtjelekbe vájt
szürke homályt lehelő magány
parány fényszigetet tükröz
a kút törékeny vize
6 hozzászólás
Kedves Ginko!
Az egész vers számomra egy megszemélyesítése a lélek egyedül maradásának. A kút, maga a lélek, amibe csupán a Hold bámul bele néha. Senki nem kíváncsi rá rajta kívül és ettől oly törékeny, sérülékeny ez a kút. Pedig a kút él, tele van emlékekkel, amiket már nincs kivel megosztania, tovább élnie. Gyönyörű a vers, az anapesztusi nyolcasod nagyon kifejező: “belevész a rejtelembe”. Hiszen elrejtve ott lüktet a kút vizében maga az élet…
Remek szabadversedhez gratulálok!
Szeretettel:
deb
Szia deb,
Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad a gondolataid, amiket a versem ébresztet benned. Ilyeneket mindig szívesen olvasok. ?
Szeretettel: Ginko
“törékeny kút
emlékek laknak benne
meg a Hold
ha olykor belenéz”
Úgy érzem, hogy deb remekül megfejtette verssoraid lényegét, így csak annyival csatlakozom hozzá, hogy tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Örülök, hogy tetszett, Rita. Nagyon köszönöm. 🙂
Szeretettel: Ginko
Kedves Ginko!
Remek sorok:
“meg a Hold
ha olykor belenéz
belevész a rejtelembe”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Nagyon köszönöm, sailor, örülök, hogy olvastál. 🙂
Üdv: Ginko