éhezés, háborúk magány,
vesztébe futó őrület,
kapzsiság, gyávaság, silány,
hitvesztett életek sora,
görbe értékű emberek.
A „sosem-elég”-ek kora,
majd’ járhatatlan rengeteg.
Ne félj! Van egy más világ is!
Egészen egyszerű, de szép.
Ott születnek a mesék,
a képek, a zene.
Ott megfejthető a virágok üzenete,
a fűszálról legördülő harmat,
a szél zaja,
az eső kopogása,
a csend szava.
Ott a reggeli
madárdal emeli
szívedet magasba,
ahonnan láthatja
a folyókat, az erdőket, a fákat,
a tisztást, rajta a kicsi faházat,
hol a polcról épp most vesz le valaki egy könyvet…
s még képes könnyet
ejteni…
E világ érzékeny, kicsi.
Hagyd élni!
Ne félj!
Csak ennyit kell tenned.
S örökre Benned
él…
11 hozzászólás
Jó, ahogy a két ellentétes világot szembeállítod egymással, és az érzékeny madárdallal telit ábrázolod.
Szeretettel: Rozália
Ők a csodák, a másik világban, melyet oly kevesen látnak meg, ugye Kedves Gyömbér? Tetszik, ahogy rávilágítasz! Nagyon-nagyon jó versike lett ismét!:)
Az első világod a mai valóság, benne élünk. A második pedig a szép, amit már csak kevesen látnak. Jó vers.
Nagyon szép megfogalmazás. Nagyon tetszik.
(A 3. versszakban nem "erdőt" akartál írni?)
Gratulálok!
Üdv.: Mariann
Kedves Mariann!
Már javítom is ! Köszi!
Gyömbér
Milyen kár, hogy ezt a világot sokan elrejtik maguk elől… szép lett a versed, bizakodó hangnemű, kedves; sok-sok ilyet kellene olvasnia az embereknek!:)
József Attila Thomas Mann üdvözlete című verse jut eszembe, én is azt mondom Neked, amit ő mondott az írónak: "Gyere úlj le közénk és mesélj…"
Üdv: én
Sajnos egyre szűkülnek az ilyen kicsi világok, de szívem szerint én is szívesen elmennék abba a faházikóba, valahová nagyon messze, de egyidő után visszajönnék, hozni egy kis "élményt", olyat mint amit például a versed adott!
Gratulálok!
Versed szinte hívogat,
egy más-világba kaput nyitogat
Engem is vonz ez a világ,
mely ha élni hagyják, örömöt ád…:)
Nagyon-nagyon tetszik!
Örülök, hogy ismét Nálad jártam… megérte.
Köszönöm Mindenki hozzászólását!