A gyerek szemével.
Egy újabb titok, valami rejtély,
álmatlanul borult fölém sok éj,
nappal pedig órákat töprengtem
a világatlasz fölött döbbenten:
itt van Győr, igen, s itt csíki mama,
Miercurea-Ciuc, Románia…
Idegen ország, idegen nevek,
mégis a Hargitán véreimet
tudom, és más magyar embereket.
Sors? Átok? Mi vitt oda titeket?
Majd a nagypapa, a győri. Ő tud
mindent: tud játékot és háborút,
az ősi múltat és a szebb jövőt.
De mikor Erdélyről kérdeztem őt,
ráncos és vidám arca komor lett.
Nem válaszolt, csak sóhajtott egyet,
majd felállt, kinézett az ablakon,
és halkan annyit mondott: Trianon.
10 hozzászólás
A mai Magyarország olyan erős kellene hogy legyen mint Németország , és amíg bárki elgondolja ,hogy ez lehetetlen annak hamar mondom ,hogy igen is lehetséges.
Kedves Szejke!
Abban, hogy itt tartunk, sokak fáradtságos, romboló munkája van.
És hogy előbbre legyünk, sokkal több ember, sokkal fáradtságosabb munkája kell. És igen, akkor Németországot is lehagyhatjuk, ha mindenképpen más országhoz akarjuk magunkat hasonlítani, ami szerintem nem feltétlenül fontos.
üdv
Balázs
Röviden fejezem ki magam: köszönöm a verset.
Ez egy olyan téma, amit nem lehet eltussolni, NEM SZABAD róla hallgatni!
Nagyon kell, hogy írjanak róla.
Ez a történelmi csapás és igazságtalanság sajnos mindannyiunk családját komolyan megviselte.
Üdv.:Tamás
Kedves jerrynostro!
Én köszönöm, hogy olvastad a verset.
A véleményed többi részével pedig teljesen egyetértek. Talán az utolsó mondathoz annyit, hogy meglátásom szerint, akit közvetlenül nem érint, az napjainkban nem nagyon tudja átérezni Trianon komolyságát és szomorúságát. És, ahogy lentebb is írtam, ebben sokak szándékos, ártó munkája van.
A vers egyébként a terveim szerint egy 3 verses ciklus első darabja, remélem hamarosan elkészülök a következővel, szívesen ajánlom majd figyelmedbe.
Üdvözlettel
Balázs
Istenem mennyi mindent túlélt a magyar nemzet! Hálásak lehetünk Istennek! Magyarországnak van/lesz jövője! Még feltámadunk!
Szép vers!
Barátsággal: Laguna
Ámen, kedves Laguna! 🙂
És köszönöm!
B.
Megnyugtató, hogy ez a föld, ez a kultúra szakadatlanul ontja magából az olyan tehetségeket, mint Te is vagy. S ameddig ez így lesz, és miért ne lenne így, Kossuth apánkkal szólva:
"Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni!"
Jó néhány munkád elolvastam és hát „nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége…”
Gratulálok a
Köszönöm elismerő szavaidat, antonius!
Kívánom magunknak, hogy Kossuthnak igaza legyen!
üdv
Balázs
Kedves Arnodre!
Sokaknak csak a történelemböl egy ismert szó a Trianon, sokan ismerik a jelentőségét is, én magam sajnos ma már, majd hetven éve az áldozata vagyok. Hetven éve harcolok a magyarságom elismeréséért, Magyarország megtagadott, nem akarta visszaadni elvett magyarságomat, ezért muszáj volt drága pénzért a svájci állampolságot megvenni, hogy a világ nem nézzen egy olyan országának a polgárának, amit kényszerböl adtak rám.
Már sokat írtam erröl, sokan ki is nevettek, sőt voltak olyanok akik ki is csúfolnak, még ma is. Ma már úgy ahogy belenyugodtam, de jól esik olvasni, hogy a magyarok nézete lassan megválzozik rólunk.
Jó volt olvasni versedet,
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Az én nézetem a fenti témában sosem változott (mióta kialakult). Ez nem is lehetett másként, hisz anyai ágon teljesen, apai ágon pedig félig erdélyi származású vagyok. Mivel én már MO-n születtem szomorú tapasztalataidnak csak töredékében osztozhatok. (Érdekes vetülete egyébként az emberi aljasságnak, hogy én még győri szülővárossal is megkaptam régebben a "román" jelzőt.)
Emellett hiszek abban, hogy az utóbbi időben a téma megítélése hazánkban pozitív irányba mozdult el. Ennek egyik gesztus értékű megnyilvánulása az állampolgárság megadása. (A népszavazásról ne is beszéljünk, sajnálatos példa arra, ahogy egy rendkívül kártékony csoport szorgos aknamunkával aláássa sokak örömét. Hiszem, hogy csak erről volt szó!)
További szép napot és alkotómunkát!
üdv
Balázs