Repeszt a nagymotor, s Szellemem így kérdez:
Bőrkabátos barátunk hát ezen mit élvez?
Miért e félőrült-vadbarbár tempó?
Lassabban haladni ugyan miért nem jó?
Miért száguldozik ő vésznél szilajabban?
Miért nem tölti az időt tartalmasabban?
Megszólal az Ösztön, az én másik énem
Mely értelmem alatt lapul változó mélységben:
Mi ez a hangzavar, tán káromkodást hallok?
Pont ez a szöveg az mitől besokallok.
A motorzúgás a nagyvilág legszebb morajlása,
S boldog az ki erre költi idejét, nem másra.
2 hozzászólás
Szia!
Kedvelem versedet.
Kedvencem benne: “ Mely értelmem alatt lapul változó mélységben”
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
jólesik hogy tetszik, és köszönöm az értékelést.
Hát igen, ha nem vigyáz az ember, az ösztön hajlamos egészen felszínközelbe emelkedni…
Üdvözlettel: Attila