Tudom én nem vagyok
társadalmunk értékes tagja,
de beszédem nyelvünknek
egy létfontosságú alapja.
Én azt mondom „gyüttem“
nem finoman, hogy „ jöttem“,
ha nem tetszik a beszédem
már gyorsan el is „szöktem“
Beszédem nem hat ki
emberi tetteimre,
de emlékeztet mindig
elhunyt szüleimre.
Miért akar engem mindig
mindenki „megmagyarositani“,
miért nem tanul meg inkább
egy másfajta magyarral élni.
Évtizedek óta tűröm
hogy idegennek néznek,
ha magyarul beszélek
otthon csak összenéznek.
Krumplipaprikást ettem
a Tisza vizét ittam,
minden magyar szóért
naponta harcoltam.
Magyar akartam maradni
hiszen annak születtem,
de sajnos ma már otthon is
csak egy idegen lettem.
Itt az idegenben tudom,
hogy csak egy idegen vagyok,
és maradok tovább is idegen
de őseimre szégyent nem hozok.
1 hozzászólás
Kedves Toni.
Ahhoz képest, hogy miórta kint élsz, azt gonbdolom legyél büszke arra, ahogyan tolmácsolod a Magyar nyelvet. Találkoztam már olyannal is aki nagyképűségében, azt mondta, 10 év kint lét után, "én nem nagyon tudni már Magyar beszéd"
Na… és na, igazam van? Azért röhögtünk ezen:-))
Szeretettel:Marietta