Van-e szebb, mint a márciusi ég,
mikor a tavasz csak incselkedik még,
s bíbor foltokat mázol az égre
a kelő Nap lobbanni vágyó vére?
Van-e jelen, mi igazabb lehet,
mikor csak érted ébred a kikelet,
mikor ághegyen ül a pillanat,
hogy szirmot bontson egy röpke perc alatt?
Van-e még titok, mely izgalmasabb,
nézni, amint a rögből élet fakad?
5 hozzászólás
Kedves Netelka!
A kertész himnusza a természethez – ez jutott eszembe nagyon szép versedről.
Üdv.
Csodálatosan szép vers! Rögtön sétálnom kell!
Kedves Wryan, Mishu – mindkettőtöknek köszönöm 🙂
Gyönyörűek a soraid, olyan szépen rajzolod ki a képeket, hogy az ember szinte látja, amit te láthatsz, és ezzel beengeded egy kicsit az olvasót a a Te képvilágodba.
Ettől lett ez a vers számomra igazán kedves!
H.
Nagyon köszönöm, kedvs Hayal 🙂