Tűrnöd kell, kell, és kell,
E két szó mérgezi életed.
Szorítsd ökölbe kezed,
S ha már így sem bírod,
Fordulj: Istenhez, csak ő segíthet.
Ember téged megérteni nem tud,
Hiába a jó szülő, Ő is csak ember,
Más eszével gondolkozni nem lehet,
Csak látszik úgy, hogy tanácsaikat veheted.
Tanácsaik lehetnek jók, de nem ide illenek.
Az óra kereke forog, de egy helyben.
Küllői visszatérnek helyükre,
De megfordultak már egyszer,
S időben mégsem vannak egy helyben.
9 hozzászólás
Ez a versed is tetszik, mint a legtöbb, amit eddig olvastam 🙂
Kedves Rudy!
A versed témája tetszik, de vannak furcsa rímek benne és az utolsó versszak utolsó sora nagyon magyartalan. Legalábbis szerintem. Én azon változtatnék. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka!
Köszönöm, hogy írtál! örömömre szolgál, hogy tetszett is! A vers 1964-ben íródott 16 évesen. Ez volt szám szerint az ötödik versem!!! Most amikor feltöltöttem, azt gondoltam nem illik, változtatnom, "plasztikáznom" benne! Maradjon olyan, ami akkor, és ott megfogalmazódott. Olyan ez mint egy pillanatfotó, nem beállított, retusált kép! Minden eredendő hibájával együtt.
Amúgy mai tudásommal, persze lehetne rajta változtatni, mert nemcsak magyartalan ahogy mondod, hanem kerülendő az effajta "szóismétlés is! > "egy helyben"! …de nem adna akkor eredeti "natúr" képet az akkori gondolataimról, és valamiféle "költői" szabadságban is hiszek! 🙂
Üdv.. Rudy
Kedves Rudy!
Igen, láttam, hogy nem mai darab ez a versed és azt is gondoltam, hogy "ifjonti találmány". Én nem írtam verset még zsenge koromban, de valami ilyesminek képzelem, hogy hasonló lett volna, amit írtam volna. Megértem, hogy nem akarod "úgymond retusálni" valóban így eredetiben szép, mert emlékeztet. Vissza a múltba. Igazad van, én sem változtatnék. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi! Köszönöm a szavaidat! 🙂 Igen jóérzés – és furcsa is egyben visszaemlékezni e versek által! És érdekesek az emlékképek, érzések amik megmaradtak ill. visszaidéződnek! …vannak persze olyan dolgok amikre SAJNOS már nem emlékszem! 🙁
Kíváncsi lettem, – és ha nem tolakodás – kérlek olvasd el a viszonylag nem oly régi versem "A Gyöngyhalász álma" c. versemet!" 2011.07.14 amit először töltöttem fel. …miképp vélekedsz erről!
Üdvözlettel: Rezső
Kedves Rudy!
Nekem az első versszak tetszett a legjobban. Van benne valami igazság.
Ági
Kedves Ágnes!
Köszönöm kedves szavaid! s dicséreted 🙂
Még tej-"fölös"… szájúként írtam… 16 évesen megprószáltam "örökigazságokra" lelni 😀 ))))
Üdv.: Rudy
Kedves Rudi !
Hasonló témájú verset írtam én is korábban, talán egyszer felteszem. A tűrés bizonyos fokig fájdalom okozás saját magunknak. Olyan,mint a fájdalom küszöb. Mindenkinél más és más.
Amikor már nem bírjuk akkor fordulunk isteni segítséghez. Jézus int és segít,erőt ad amikor azt
mondja :" Kelj fel és járj."
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Kedves Zsófi!
Köszönöm az elismerő dicsérő szavaidat. Érdekles amit írtál: bizony az idők kezdetén – saját tudatra eszmélésemkor! – Valahogy ilyesmi lett a Mottóm: Igyekeztem mindig "felkelni, és járni" tovább az utamat, sokszor rögöset… szoktamvolt mondani, mint a "keljfeljancsi baba" ..kaptam egy egy pofont, az élettől vagy emberek irántam való viselkedésétől, eldőltem, de felegyenesedtem… és továbbléptem…
Üdv.: Rudy