Úgy voltál, mint a csend, ha nyár van,
árnyak táncába hullt levél
ahogy forog, s e pörge táncban,
nem érzi meg, hogy már nem él,
úgy voltál, mint a felhőbojtok,
könnyű tajték a kék vizen,
habja, ahogy a vízbe fojtott
utolsó szóval még üzen,
úgy voltál, mint az esőcseppek,
könnyek, ahogy a múlt kopog…
bennem enyhülni mit kerestek
szélfútta, jött-ment záporok?
Úgy voltál, nem vagy. Kérge lassan
mesének, múltnak, mintha már
nem szeretné, hogy megmutassam,
szívemre össze-visszazár.
9 hozzászólás
Nagyon szép vallomás – búcsúzás. Gratulálok Kedves aLéb!
Szeretettel: Magdi
Köszönöm szépen, Magdi.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Tudod, már sokszor elmondtam nálad, hogy költészeted mennyit adott nekem, de az újak kedvéért ismétlem, hogy nagyra tartalak, nálam a maiak között elsőként szerepelsz, mert adsz.
Bármihez fogsz, az mindig kerek. Figyelsz a részletekre is. Ez vonatkozik az igényes formára, de a mély tartalomra is, legyen az pozitív, avagy negatív töltetű.
Gyógyulni jöttem ide, mert épp nagy szükségem van erre, és valami gyönyörűséges kavalkádba csöppentem, amiből a negatívumot nem is szándékozom észrevenni. Egyszerűen csak úszom versed varázsával, könnyedségével, csöndességével, tanulságos mondanivalójával.
A záró szakasz fájdalmasan ütős, de éppen ettől vált kerekké a vers.
Köszönöm az élményt, a gondolkodtatást is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Örülök, ha kaptál a verseimtől. Köszönöm szépen, hogy rendszeresen olvasol, és itt hagyod a véleményedet.
aLéb
A képeid egyedien szépek, nagyon érted. Öröm itt olvasgatni nálad.
Marietta
Örülök, hogy itt voltál, Marietta.
aLéb
Kedves aLéb!
Szeretettel olvastam szép emlékeidből.
Gratulálok: Ica
Kedves Ica,
köszönöm szépen hogy olvastál.
aLéb
Kedves Ica,
köszönöm szépen hogy olvastál.
aLéb