Nem tudom soha megérteni:
Miért is ilyenek az emberek?
Miért akarnak csak sérteni,
és hol vannak ma már azok, az igazi emberi karakterek.
Holnap éjjel mint minden évben
soknak egy szomorú éjszaka lesz,
hallja a durranásokat, és tudja,
hogy minden egyes durranás, egy hamuba dobott ezres.
Mindenhol kétszer egy évben
tele marokkal dobálják a pénzt,
nem érdekes, hogy mennyibe kerül
mindenhol rakétát árulnak de sehol sem, egy gramm észt.
Modernek lettek az emberek
de egy cseppet sem okosabbak,
kevésnek tömve van mindkét zsebe
a gazemberek naponta mindig csak egyre hatalmasabbak.
Legújabb statisztika is azt mutatja
ha a nép egy kicsit okosabb lenne,
abból, amennyibe az a durrogás kerül
az egész országban minden szegény ember ingyen ehetne.
E vers olvasóját, ma is csak arra kérem
a rakétára szánt pénzét adja az éhezőnek,
sokkal nagyobb a szüksége van neki arra
mint annak ott az utca sarkán álló rakéta kereskedőnek.
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Egyetértek veled. Versed minden sora igaz.Sajnos az ember már csak ilyen. Adni meg mindig a szegény ad, a gazdag elfordítja a fejét.Talán jövőre, vagy utána, de valamikor csak változik a világ.
Szeretettel üdv:Vali
Boldog Új Évet Kívánok!
Kedves Vali!
Talán a szegény, azért nem is akar meggazdagodni anyagi értelemben, mert ismeri Erich Fromm idézetét:
"Nem az a gazdag, akinek sok mindene van, hanem aki sokat ad."
…és valóban, semmi sem ad nagyobb lelki gazdagságot, megelégedést, mint amikor tudsz valakinak, aki megérdemli, valamit adni.
Jóvolt hallani a "hangodat", és mindrnjót kivánok neked is
Tóni
Szép gondolat kedves Tóni! Ám annyi-annyi felesleges dolog van ami… ez is egy a sok közül. Itt durrog a fenébe és felébreszti még a kisunokámat is az a pénzpazarló zaj. Ám de a szokás az szokás, állítólag elűznek vele valamit.
BUÉK!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Itt nállunk, a statisztika szerint minden évben több millió frankról van szó, nem számitva azt az egy két házat ami leég, és a sebesültek gyógyitását, akiknek vagy a kezést vagy a lábát, vagy mint a mult Agusztus elsesén az egész arcát szétcafatolta a rakéta. dehát mit is akarunk, azt tudjuk, hogy az emberiség forditott arányban fejlődik a találmányaival, mennél tübbet kitalál annál kevesebbet tud kezelni, ellenőrizni.
Köszönöm, hogy írtál, és
neked is minden jót kivánokk az őj évben
Tóni