Ha megáll az idő
és tovább lépdel a tér,
mi szeressünk tovább,
ez még bőven belefér.
Ha állva marad a tér
és tovább száll az idő,
mi szeressünk tovább,
anyává lett süldő.
Minden klappol mindennel,
sokan vagyunk, egységgel.
A mi erőnk őszinte,
békés szavú csendmente.
Tér nem mozdul, idő
se jár, születik vég,
halál. Ébred a szív,
dobog. Ma boldogok!
6 hozzászólás
Szia! Érdekes gondolatmenet. A tér-idő mint az anyag létformája tulajdonképpen csak a mi nyomorult kis emberi tudatunkban létezik, hogy mérni tudjuk a valóság állandó változását. /Kezdet-vég, élet-halál…/ De mi a helyzet az érzelmekkel? Szeretet-gyűlölet, boldogság-bánat, öröm-fájdalom… Ezek hogy férnek bele a tér-időbe? Vagy ezek a valóság felett lebegnek, mint az anyagi világ "kipárolgásai"?
Lehet, hogy nem jól értelmeztem a versed, de nekem ezek jutottak eszembe róla.
Üdvözöl: Kati
Kedves Kati!
Nagyon is jól értelmezted a verset, mert azt annyiféleképpen lehet, amennyi lélek van az Univerzumban. Téged ez fogott meg: a tér-idő, mint anyagi létforma, és megszületett benned az a kérdés, hogy hol van az érzelmek helye ebben a behatárolt világban. Szerintem bennünk van, lényünk legmélyén, ahol vágyaink helyén a Szeretet virágzik. 🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs !
mindenek felett a szeretet 🙂
jó volt megint olvasni téged 🙂
Szeretettel: Zsu
Kedves Szabolcs !
mindenek felett a szeretet 🙂
jó volt megint olvasni téged 🙂
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm Neked, hogy így gondolod.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Nagyon érdekes a versed, kedves Szabolcs!
Olyan, amilyen a címe is; elgondolkoztató…
benne az utolsó sor:
"Tér nem mozdul, idő
e jár, születik vég,
halál. Ébred a szív,
dobog. Ma boldogok!"
Szerettem olvasni: Kata