van amikor kicsit zavarsz,
éjjel ha fázok betakarsz
igaz, néha elzavarsz.
Sokat tőlem már eltakarsz
kora reggel sűrűn megmarsz,
a paplanomon mindig kaparsz
bennem akkor valamit felkavarsz.
Élj már kicsit kiegyensúlyozottan
nem élsz te még elhagyatottan
ne nézz rám elcsigázottan
nevess te is flottan.
Nem is úgy megszokottan
egy kissé jobban szórakozottan,
tudasd a másikkal hangsúlyozottan
hogy itt élsz közöttünk ügyefogyottan.
Van aki mindig mindent megszimatol
ha nem biztos, akkor kipuhatol,
néha egy kicsit ötöl-hatol
még kicsit hozzácsatol.
A két szeme rajtad áthatol
mikor megjön, örökké szavatol,
még a lakattal bezárt ajtón is behatol
az igazságban szeretettel mindent elmaszatol.
Vigyázz arra, hogy előtte mit teszel
a valóságon egy kicsit reszel
igazságnál mindig meszel,
sok mindent kieszel.
Mikor levegőt veszel
szavaidban téged elreteszel,
ha egyszer egy szagot megneszel
többé az életben hozzá őszinte nem leszel.