Rendrakás folyamatban,
az agyam satupadban,
folyik rólam az izzadság,
mert a rend egy forró láng,
meggyújt és éget,
de csináld a szépet.
Utálom a rendet.
Kérek egy kis csendet.
Ne mond azt nekem,
hogy a rendet tegyem.
Elkészül a rend,
vigyázz rá ne tedd!
Mert azzal a rendet
eltemeted ?
Kiakasztó tisztaság,
abnormális rendrakás.
Centinként haladás,
trendi portalanítás.
Pedig ha egyszer,
rendetlenség lenne,
akkor a szemétben,
minden meg lenne.
Folyik a szemét alattam,
Mocsokba, szemétbe szaladtam.
Elestem és az mondtam,
tegyél rendet alattam.
A mocsok a kosz,
majd ki foszt,
s a végén a rendet akarod,
de nem azt a rendszert,
amiben te vagy a rossz,
hanem ahol te vagy a fő gonosz.
1 hozzászólás
Kedves Attila! A rend, redszer… valóban úgy érzi az ember, hogy skatulyába tették, nem érezheti a szabadság ízét. Azt olvastam mindenkinek megvan a maga rendje, vagy rendetlensége, amelyben jól érzi magát. Ez egy kicsit a bensőnkből ered? Jó a versed gondolata és formája is. Katalin