Fel-felbukkanok még fényben,
múlt omló meredélyein,
ádáz régészek eszközén,
makrancos csonttal a mélyben.
Titkomból kifosztott, kongó
vázban, küldeném a kódom,
gén szálon libegek, csaló,
káprázó szivárványokon.
A kóros derengésben, mint
nagy szellemmel, új alkotót,
bűnétől ki vált majd meg, egy
tépődő, vétkes klónozót?
(glükóni sorok)