ПЕСНЯ О ДРУЖБЕ
В. Абрамову
Вот и разошлись пути-дороги вдруг:
Один – на север, другой – на запад, –
Грустно мне, когда уходит друг
Внезапно, внезапно.
Ушел, – невелика потеря
Для многих людей.
Не знаю, как другие, а я верю,
Верю в друзей.
Наступило время неудач,
Следы и души заносит вьюга,
Всё из рук вон плохо – плач не плач, –
Нет друга, нет друга.
Ушел, – невелика потеря
Для многих людей.
Не знаю, как другие, а я верю,
Верю в друзей.
А когда вернется друг назад
И скажет: «Ссора была ошибкой»,
Бросим на минувшее мы взгляд
С улыбкой, с улыбкой.
Ушло, – невелика потеря
Для многих людей…
Не знаю, как другие, а я верю,
Верю в друзей.
______________________________
DAL A BARÁTSÁGRÓL
V. Abramovnak
Nos, az útjaink elváltak hirtelen:
Északra egyik, nyugatra másik.
Barát, hogyha elmegy, fáj nekem
Mindig – és sokáig…
Elment, – nem nagy kár! Sok földim van,
Ki nem kesereg.
Hogy mások, nem tudom, de barátaimban
Én úgy hiszek.
Balsikerek kora érkezett,
Nyomokat, lelket hóvihar fed be.
Sírsz, nem sírsz, mindent elront kezed,
S barát nincsen egy se.
Elment, – nem nagy kár! Sok földim van,
Ki nem kesereg.
Hogy mások, nem tudom, de barátaimban
Én úgy hiszek.
Mikor majd visszatér, beszélünk…
Szól: „Hiba volt vitánk – ez ma tiszta!”,
S a múltra víg mosollyal nézünk
Barátommal vissza.
Elmúlt, – nem nagy kár! Sok földim van,
Ki nem kesereg…
Hogy mások, nem tudom, de barátaimban
Én úgy hiszek.
2 hozzászólás
Örömmel olvastam! A barátok, igen azok, akikben hisz az ember.
Tetszett a vers! Gratulálok!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm a gratulációt, az 5 csillagot! Örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Dávid