Óh hatalmas Holdak ura!
Táncot jár a fenevad,
Szellemednek áldozatot ad!
Megtört utat folyó mossa,
Mélyre hajlik a fák lombja.
Sápadt arcod, Holdak ura,
Gyötört erdő álmában látja.
Éjjek alatt pillangó,
Suhanó ember a sötétben.
Vágyai után kecsesen,
Végül elveszik a mélyben.
Csendesen jár a halál,
Dalol a szelek szárnyán.
Balladát súg fülünkbe,
Elvisz messzi mezőkre.
Fényed alatt! Holdak ura!
Látom magam élve újra,
Lebilincselt az élet,
A halálhoz végleg!
Karmaimat előrántom,
Áldozatom megtépázom,
Dühöm korbácsolja testét,
Kötött lelkem, szabad lelkét.
Vadász módra temetem,
Fatőben hantolom el.
Nevét felvésem fölé,
Vérét gyűjtöm hantja köré.
Álmodj ember, álmodj újra,
Szabad voltál, nem rabszolga,
Volt aki várt még otthon,
Emlékeddel gyertyát gyújtott.