Kértem s néha még ha kényszerből is
megtettem érzésem feltör néma fényből
Csak ültél s mosolyogtál szemben voltam
úgy láttam hogy már sokszor másokba haltál
Őszintén én csalódottan vártál igenlést
Gyanúdat verted fejembe s szöget ütött szívembe
Érjen engem még érhet minden végnélküli panasz
vágyad vágyjon könnyre könnyemet ürömre váltom
Hasztalan is kevés ezer bűnöm mit elégessek
hogy újra szökellj érezned kell minden kínom
…….TE VAGY……
2 hozzászólás
Köszönöm.Minden sorkezdő nagybetűnek jelentése van ezúttal is.Szándékosan írtam így.Hogy miért arra talán te magad is rá találtál a sorok között.üdv…..nbp.
Jó!:)