Vajon hol fogok elfakadni,
hol ér életem véget?
Bozóttüzeken rohantam át
keresni menedéket.
Riadtam, mint a menekültek,
kapkodó lábbal járva
az Istent nagyon óhajtottam:
nélküle voltam árva.
Nélküle, tudtam, meg kell halni,
mert minden perc lesújt rám,
ám ha Isten él izmaimban,
víg lesz utolsó órám.
1 hozzászólás
Kedves István!
Gratulálok azért, mivel megvallod érzéseidet. Szép versedből ez csendül ki.
Szeretettel üdvözöllek: Kata