Meghajtom fejem előtted
világ csodája, létezés.
Szétáradsz bennem,
mint talált boldogság
vagy kéretlen szenvedés.
S amit fel sem fog az ész,
vagy időnként elfelejt,
te szó nélkül teszed,
hogy létezzem tovább,
hónapokat, ha kell, éveket.
S ha rám vicsorítja fogát
e csikorgó gép-világ,
lássam meg, hogy
bólogatnak a fák, hogy
milyen kicsi egy szöcskeláb,
s a krizantém szirma
milyen botor, siet, mintha
nem tudná, hogy belőle
sírra lesz csokor.
Bár szívemen már sok kusza
vonás kereszteződik,
szeretlek élet. Ameddig
élek, bókolok neked.
Még ha a pojáca hold
grimaszol is az égről
őszülő fejem felett.
Vallomás
By szilkati
6 hozzászólás
Tetszett a vallomásod Kati!
Minden benne van ami fontos lehet, hogy tovább tudjunk élni!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy elolvastad. Ahogy öregszik az ember, egyre többre becsüli az életet, még ha az nem is nagyon kényezteti.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Hagytál gondolkodnivalót bőven. 🙂
Nagyon tetszenek a párhuzamok, mint képek, de a velük kifejezett összetett belső mondanivaló is.
A gépi és a természetes világ közötti ellentét is szépen emeli a tartalom lényegét.
A zárás a korona, mert dacos, tele van élni akarással.
Így kell gondolkodni és írni. 🙂
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a verset. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Gorkij Éjjeli menedékhelyében mondja Anna, a halálos beteg nő a nyomorúság kellős közepén Lukának, aki azzal próbálja vigasztalni, ha meghal, majd a mennyben boldog lesz, hogy de én még úgy szeretnék egy kicsit szenvedni-élni. /Nem pontos az idézet, de ez a lényege./ Ha az ember úgy tekint az életre, mint egyszeri és megismételhetetlen állapotra, az átsegíti a válságos helyzeteken is. Ne haragudj, ha evidens dolgokat magyaráztam.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Rólad írtál, de ilyenek vagyunk, hogy a vers ránk is hatással van. Gyengeségünk-e , vagy egy kis önbecs? – nem tudni, de most az a sok beteg gyógyíthatatlan ember jut az eszembe aki még a betegségében is remél a felgyógyulásában,ragaszkodna az életéhez. Van aki már nem láthatja ezeket amiről írtál, mert a szenvedése állandó és végleges, ő viszont már csak a véget várja.
Szeretettel gratulálok, és örülök, hogy az élet szép oldaláról írtál. Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Kedves Zsófi!
Köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted verset. Igen, az életnek két oldala van, néha nagyon tud fájni az embernek, de mikor élünk, egyszeri és megismételhetetlen dologban van részünk, hisz az anyagunk soha többé nem fog úgy szerveződni, hogy azok mi legyünk. És hogy megéljük, hogy élünk, és ennek a többi élőlénytől eltérően tudatában is vagyunk, az nagyszerű dolog.
Szeretettel: Kati