Száguldó vonat ablakából
Csak pillanatra látnak
Kezedben villan sárga zászló,
Lobogtatod, „ha áll a váltó”.
S nem értik csak a társak.
Mikor először mutattad meg
Mint állítsam a „vasat”
Vidáman, fürgén hajladoztál
Te már tapasztalt bakter voltál
Én meg éretlen kamasz.
S amint az évek űzték egymást
Lassan fehér lett hajad
Azóta csaknem húsz év telt el
Sok ifjú jött – és sajnos ment el,
Csak a legjava maradt.
Derűs kedved most is a régi
Bár a mozgásod óvatos
Szívedben izzik vasutas hév
A munka által nemesedtél
Formáltad a holnapot.
Formáltál sok-sok ifjú embert
Vasutassá, mint te vagy
Helyedre akik lépnek egyszer
Gyúrtad egyengető kezeddel.
Köztük mérnök is akad.
Bár tevékenységedért néha
Elismerés is csöppent
Nincs becsesebb a tiszteletnél
Mit képességeddel szereztél
És eredményeiddel.
6 hozzászólás
Egy élet munkáját olvastam ki versedből.
Minden tiszteletem azoknak, akik évtizedekig hűségesen végzik ugyanazt a tevékenységet.
Üdvözlettel: Zsóka
Nagyon kedves vagy. Jól látod. Az életem (nagy része) volt a vasút.Köszönöm, hogy elolvastad: Szeretettel: István
Szia!
Másképp olvastalak szerintem… Talán egy váltókezelőt láttam… Talán egy utat: Helyes irányba terelni száguldó személyeket, hogy baj nélkül érjenek oda… Vezetni másokat cél felé: emberré faragni az amorf személyiségeket egyénekké… Útkeresők számára igazítani a (akik ebből a fülkében ülve csak azt tudják eljutnak oda) rendezne a számukra láthatatlan pályákat a röpítő erőnek! 🙂
Egy igazi, szürke eminenciást, egy nagyszerű, láthatatlan vezetőt… Tanultam tőle egy kis alázatot: Hála: Nekem elég, hogy eljuttok épségben az álmaitok után!
Köszönettel: Gabe
Szia! Jól látod. Akkor még voltak (vagy talán még ma is vannak?) olyan emberek, akik szívesen adják át tudásukat a fiatalabbaknak. Talán azért, mert ők is ezt kapták.
Nem tudom, hogy megkapta-e azt a megbecsülést, amit megérdemelt volna.
Szeretettel megköszönöm, hogy elolvastad: István
Azt hiszem, először olvastalak. Tetszik a munkád.
Gratulálok. a
Szia! Valószínű először olvastál, mert nemrég kerültem ide, de úgy látom, sok szépet fogok itt találni, sőt még én is megmutathatok valamit magamból.
Örölök, hogy tetszett a versem. Szeretettel: István