Van amikor egy betű
csak egy mélyebb lélegzés,
van amikor egy szó
csak egy halk sóhajba merülés,
van amikor a leírt sor
már egy szenvedő kétségbe esés.
és az egész vers
egy kétségbe esett embertől az utolsó segítség kérés.
Van amikor valaki
már a lélegzésedet is megérti,
van amikor valaki
csak az első sóhajodra reagál,
van amikor valaki,
csak a leírt versedet dicséri,
de csak a versben leírt
minden érzés nélkül, csak helyesírási hibákat korrigál.
A halk sóhaj oka
sorok között van leírva,
versben csak azt írtad le
amit még kimondani nem mersz,
a sóhaj az mélyebbről jött
mint egy helyesírási hiba,
azt csak akkor érti meg valaki
ha te téged belülről is mint egy érző embert megismer.
Segítséget vártál
csak betű javításokat kaptál,
egyedüllét gyötör
és nem látsz egy kivezető utat,
érzésektől megtörve
csak egy segítő kezet akartál,
hol van az a kéz
amely megmutatja neked e kegyetlen életben a helyes utat.
12 hozzászólás
Kedves Tóni!
Minden lehetséges…
Szeretettel gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Sajnos néha még több is, mint amit gondolunk, vagy elvárunk.
Meg Cabot írt egy idézetet:
"Az életben néha előfordul, hogy beleesünk egy-egy gödörbe, amiből nem tudunk egyedül kimászni. Erre vannak a barátok meg a család. Hogy segítsenek. De csak akkor tudnak segíteni, ha szólsz nekik, hogy ott ülsz a gödör alján."
…csak az is sajnos, nem mindenki érti meg a segitségkérésünket…
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Elképzelhető amit írsz.A vers mögött egy ember van.Néha egy egész élet sorokban,
olykor csak részletek az életéből.Ezért olvasok már minden verset és novellát többször.
Persze azért törekszem az igényes munkára is.Mint mindenki.Ügyes vers.
Tartalmilag kifogástalan.A tartalma a lényeg amit közölni akarsz tiszta mint a nap.
Üdv:Ági
kedves Ági!
igen, minden írás megett egy ember van, és majdnem minden írás egy emberi sors leírása, az egyik képzelet, a másik kivánság, vágy, vagy csak az egyedüli lehetőség, hogy valahol valakinel elmesélhesse., De a szavak, a szó nem minden, Sokszor a sorok között sokkal több van elmesélve mint a leírt sorokban. A személyes beszélgetésben, ez természetessen sokkal könnyebb, és az az érdekes, mennyivel tanultabb egy ember, annál könnyebben elárulja magát.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Én az első két versszaknak soraiban mást is megláttam, és ezért úgy érzem, még annál is többet mondasz, mint amit eredetileg akartál.
De lehet, hogy ezt csak én látom.
Mindenesetre elgondolkodtató alkotás! Engem megfogott.
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Itt jön kifejezésre, az amit az előbb írtam. Úgyanis az írásban, hogy az ember a sorok között is tudjon olvasni, most nem mint grafologiai a véleményem, de ahhoz hogy a másik ember írásában olvasni tudjunk, nem okvetlen szükséges, de leegyszerűsiti az olvasást ha egy bizonyos idő ismerjük annak a másik embernek az írásmódszerét.
Te már engem annyira ismersz, és tudod azt is, hogy szívessen használom a színes csomagolópapirt, és néha ki kell bontani, hogy az ember meglátja a tartalmá:
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Van amikor így, van amikor úgy, ezért azért, írunk. Észrevételeket adunk kapunk. Képet alkotunk.
Szeretettel:Marietta
Keves Marietta!
Van egy szójárás németül: DIe Ton macht die Musik! (A hang adja a zenét) Én sohasem a "miért-él" harcolok, hanem a "hogy-ért".
Harcolok ellene mindig, de mindig ő győz. Már számtalanszor voltam a vesztes, néha nagyon sokat is vesztettem, de ahogy észrevettem, egy kitűnően működő szűrőberendezés, az úgynevezett „jó barátok” kiszűrésére. Ez az én hatalmas ellenségem, a mindennapi életben a szám, itt pedig a leírott szó. Néha látok magam előtt egy érdekes filmet. amikor egy ember télen hanyatt esik a jégen, torkába szaladt a nyelve, és a segítője, az helyett, az oldalára fektetné, kihúzná a nyelvét, segítene, hogy levegőt kapjon, ott fekve összeszidja, miért is ment egy ilyen ócska cipővel a jégre. Ha már újra levegőt kap, és talpra állt, akkor még mindig rámutathatunk, az ócska cipőkre.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A versed nagyon kifejező.
A csodálatos az egészben az, hogy olykor nem kell ismernünk a másikat ahhoz, hogy megértsük a mondanivalóját, mert előfordul, hogy a sorok között a saját világunkat véljük felfedezni.
Kedves Anck Su Namun!
Igen adódik ilyen tulajdonság, de ez csak akkor tud életbe lépni, ha az ember a lelki szemeivel olvas, és a szivével gondolkodik, Sok helyesírási hiba nem a tudás hiánya, hanam sokszor a könnyek elhomályositása, vagy a lélek mély fájdalma az oka, de még ha az ész észre is veszi, nincs az akarat, vagy az érdek a kijavitására. Ilyenkor, úgy kell gondolkodnunk, mint ma már sok orvosnak is csak kellene, nem a betegséget hanem a szimptomot, a betegség okozóját kellene gyógyitani. A betegség is elmulna akkor.
… csak ezt szerettem volna megfogalmazni ebben a versben…
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
"Te látod a fák mögött a kispadot…" Ez egyik barátom verséből idézet, s erre mondom én azt, hogy aki az embert is meglátja, az olvas a sorok mögött. Kevesen teszik ezt, pedig a lényeg valóban nem maga a mű, hanem az aki írta. Vannak akik gyöngyszemeket akarnak alkotni a jelen és a jövő számára. Van, aki a mának él, remélve a jövőt. Kibújik belőle egy kép, egy hang, egy érzés, ezért leírja. Mindegy is, hogy hibázik benne, akkor is az Ő " kölyke". Nagyon komoly amit itt leírtál, és végtelenül fontos.
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Csak ezek a versek nem populista versek, nem egy tömegvonzók, és sokan csak a paplan allatt adnak igazat az irottkrol, mert félnek az imidzsük elvesztéséröl. Én ma már, hála Istennek elértem a harmadadik, az utolsó stádiumot, amikor egy ember őszinte lehet. Az első amikor gyerek, a második amikor részeg, a harmadik pedig amikr elérte a nyugdijat. Mint gyerek, és részeg nem fél, mint nyugdijas nem kell neki félnie, fizetéscsökkentést nem kaphat, felsem mondhatnak neki, és tudja, pénz nélkül már a nőknél sincs neki már az, amiért még hazudni érdemes lenne. Híres sem akarok lenni, ismert sem, pályázatokon principiell nem veszek részt, nyerni sem akarok sehol, így hát lehetek az aki vagyok.
Nagyon sokszor nagyon sok embernél, annál ami őt legjobban bántja, vagy a legnagyobb hibája, nem is tudunk direkt segiteni, hanem előszőr is abba az állapotba kell vezetni, ahol el is tudja fogadni.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni