Van úgy, hogy nem könnyű, sőt, nagyon nehéz.
Lelkedbe kúszó félelem minden erőt
kitép. Húz valami a mélybe, de nézz
fel az égre! A Nap, fekete felhőt
kerget épp, sötét szoknyáját szaggatja
ragyogó fénykarmaival. Üldözi,
marja, minden erejét beleadja,
majd magát feladó esőként űzi
tovább. Látod? Tisztul az ég alja. 'Isten
ujja' rád mutat, fényes ruhába bujtat.
Van az úgy, hogy nem könnyű, sőt! Eleven
húsodba váj a kétség, de ne félj! Utat
mutat a benned tündöklő képesség:
hit, szeretet, bölcsesség, hogy erősebb
vagy mindennél! Nézz fel! Látod? Kék az ég!
9 hozzászólás
Jól sikerült biztatás ez a vers 🙂
Hanga
Köszönöm Hanga! 🙂
Bár, ezt a biztatást NEKI szántam, de azt hiszem, sok emberre ráfér.
….mondjuk, többek között rám is! 🙂
Üdv! Ildikó
Szép gondolatok, gratulálok!:)
Köszönöm kedves Sleepwel! 🙂
Ildikó
Kedves Ildikó!
Szép reménytkeltő vers! Nagyon jó lett!
Barátsággal Panka!
Ráfér egy kis biztatás mindenkire,…azt hiszem! 🙂
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: Ildikó
Szia!
Csodálatos sorok, hitet, reményt ébresztenek.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm drága Rozália!
🙂
Ildikó
minha jambikusnak indulna, aztán mégsem; de aztán meseszerűvé varázsolod a nappal, meg a fény karmaival, meg az Isten ujjával… aztán filózás is került belé, na, nem minden épp oda, ahova gondoltad ,de összeállt és ez a lényeg.