Várni, várni, várni…
nem az „itt és most”-ra,
valami jobbra,
valami szebbre,
mert a jelenbe’
hidegek a képek,
és nem is értem,
mit ábrázolnak.
Talán a holnap
elmagyarázza.
Te is készülsz még egy nagy dobásra?
Mert én igen.
Míg várok, átruccanok egy másik dimenzióba,
s ha jön a záróra,
elköszönök, visszajövök
az „itt és most”-ba, valamit kitalálni…
vagy,
várni, várni, várni…
Várni
By Gyömbér
12 hozzászólás
Ismét valami nagyon jó…
Másik dimenzióba? Csak vigyázz, nehogy te is a nintendóban köss ki! 🙂 Jó!
ne várj…dobj! Gratulálok Gyömbér! Valóban nagyon jó vers ez is, mint az összes eddigi írásod:)
Szia Boer!
…és mi van akkor, ha a másik dimenzió egy kocsma???:)
Köszi sleepwell…:)
másik dimenzió?ez tetszik:)
Szia!
Ez a másik dimenzió ötlet nekem is tetszik, de az egész vers a helyén van. Olyan gyömbéresen játékos.
Maristi
Nagyon szép, melankolikus, ugyanakkor reménykedő. Gratulálok: Colhicum
De jó, de jó! 😉
Szia!
Amikor megvan a téma, az ihlet, de még nem áll össze a kép, még hiányzik valami. Mondjuk az első sor, a kezdet, vagy egy csavar középre, egy átfordult tengely, esetleg egy igazi csattanó, a végére, egy hatalmas, erős pont, addig…
Nagyon jó, köszönöm!
Kedves Gyömbér!
Nem árt valóban máshol is körülnézni (másik dimenzió), amíg vár az ember. Lehet, hogy támad egy jó ötlete…
Jó kis vers lett! 🙂
üdv: wryan
Gyömbér!
Bizony jólesne egy kicsit
valami más helyen járni,
bár csak képzelgés, de lehet,
hogy megéri várni, várni…
Gratula!
Tetszik a vers,
na és a másik dimenzióra adott
költői kérdésed is Boer részére:
kocsma 🙂 HaHaHa
Na ez tetszik!!!
Elgondoltam ahogy éppen dimenzionálsz
egy nagyfröccs mellett!
Néha én is átlépem ennek a határát és
formatálom az előző részt, és tényleg segít néha továbbjutni.
Ez olyan mint a pszichológiában amikor egy trauma során az
"én" visszalép egy korábbi szintre és onnan kezdi újra a fejlődést
vagy éppen megreked.
Bocs az idióta okoskodásomért.
Szirom