2024. december 24., kedd
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmúlás

    Vége

    GyömbérBy 13 hozzászólás1322 megtekintés

    Egymásnak adják a kilincset,
    általában, amikor alszom.
    Egyikük elsimít egy tincset,
    ami takarja arcom.
    A másik egy zsák gonddal érkezik,
    a megoldást tőlem várja.
    Azt sosem kérdezi;
    „Ennek mi az ára?”
    Vannak köztük vidámak,
    csalárdak, nyomottak, szépek,
    magasztosak és magányosak,
    színesek, feketék, fehérek .
    Némelyikük nehéz,
    a másik könnyebb.
    Van, kiért remegek,
    a másikért könnyet
    nem ejtenék soha.
    Van melyik értelmes,
    egy-kettő ostoba.
    Akad, ki elúszik,
    csak úgy hiába…
    A másikért hosszan
    sírok a párnámba.
    Egyikük ad,
    a másik elvesz.
    Emez pucér,
    amazon jelmez.
    Majd egyszer a végén,
    ha ismerem már mindet,
    a legeslegutolsó fogja a kilincset
    átadni, valami égészen másnak…
    …és azután nem lesz
    soha többé Másnap.

    Share.

    13 hozzászólás

    1. Artúr on

      Szia!
      Nem tudom, láttad-e azt a francia filmet?
      "Luxusbordély Párizsban"
      Nagyon jó film volt. Nem arról szólt, amire a cím alapján következtetni lehetne. Egy nagyon érzelmes alkotás, mély drámával átitatva. Ez jutott eszembe, amíg a versedet olvastam.
      " … valami égészen másnak … "
      Gondolom, itt egy elütés történt.
      🙂
      Üdv.

    7. leslie b shepherd on

      szia!

      A vers első négy sora picit megijesztett, mert úgy éreztem
      hogy itt valami játékos dolog készülődik. Ekkor még nem
      pillantottam a vers jellegét tükröző elmúlás jelölésre.
      Viszont a negyedik sor után én "megnyugodtam", mert
      egy nagyon kifejező, mély húrokat pengető művet olvashattam!
      Még akkor is ha egészen érdekes a vers formája…

      grat
      leslie

    Leave A Reply