A végső állomás, Kietlen és sötét,
Bár én már várom, hogy lentről láthassam a napfelkeltét.
Elegem van már e cselekedetekből,
Melyet nem én követek el, és mégis minden rám dől.
Nem egyszer csalódtam már olyan emberben,
Akit addig barátomnak, kedvesnek hittem.
A jobb helyzetre remény már nem sok,
Jöhetnek ezután az üres állomások.
Ha kerestek is majd esetleg, már nem láttok.
Elindultam utamon, tovább már nem búcsúzok.
Jöhetnek Pestre, Miskolcra, Debrecenbe vagy Szegedre,
Másra már nem találtok, csak hűlt helyemre.
Eltűnök mindenhonnan, mint bárki a ködben,
Messzire megyek s messziről jöttem.
Kérditek majd: Hova lettél, mi lett veled?
De válasz nem jön, csak hideg s néma felelet.
Nem voltam itt, s nem is jövök vissza,
Várnak már engem, várnak máshova.
Viszlát emberek, jó éjszakát,
Hagyjátok már abba a piszkálódást, s a vitát.
Nem látjátok, ez senkinek sem lesz jó?
Nem csak örömet, de bánatot is okoz a szó.
Ne nehezítsük meg embertársaink sorsát,
Épp elég nekünk most a nagy válság!
10 hozzászólás
Nagyon szomorú a versed, kívánok szebb napokat!
Barátsággal Panka!
Jaj-jaj, ez majdnem búcsúzkodás,ne tedd,hidd el nem ez a megoldos.Ha szomorú vagy és teheted,menj ki a természetbe ,ölelj át egy hatalmas fát ,te öleled de mégis a világ ölelését érzed.Próbáld ki.A versed egyébként jó/
Barátsággal ölellek:hova
Elbúcsúzom igen. és szeretnék bocsánatot kérni azoktól akiket megbántottam. viszont azoknak sosem fogok megbocsátani, aki direkt sérteget és piszkálódik. Ezt jól vésse eszébe mindenki akit érint.
Kedves Aphrodite!
Drasztikus verset irtál, jól tetted, Már az is segit ha leirod. Ha pedig, itt az Íróklubba megjelenik, akkor tudhatod, hogy sokan el is olvassák, de ne várd, hogy sokan válaszoljanak is rá. Az egyik része tanácstalan, nem is tudja mit írjon, a másik csalódot, hiszen egy szép szerelmes verset várt, a legtöbb, mint mindenhol, a direkt segitség igénybebevétel alkalmával, elfordul, hogy késöbb a saját lelkiismeretét meg tudja nyugtattni: De hiszen én nem is láttam. Ne engedjük meg, hogy ezeknek igazuk legyen. Mutatjuk meg nekik minden nap, ha ti nem is akartok látni én élek, és én ezt is átélem, mert engem a hitem vezet, és ti lesztek a csalódottak nem én. Én nem vagyok gyáva, én nem futok meg tőletek, itt maradok akkor is, hogy végignézzétek, hogy nem tudtok megsemmisiteni. Én még élek. És még élek addig van remény.
üdv Toni
üdv Toni, visszanézek majd még néha. Nem adom fel, bár úgy látszik a versből.
Szia!
Te nem hallottad még, hogy az igazi probléma ott kezdődik, ha már nincs több probléma?
És általában a bajok is akkor történnak, ha csinálunk maguknak?
Ezen érdemes elgondolkozni. Azon is, hogy az emberek lehet csak a javadat akarják.
Biztos vagy benne, hogy minden dicséret őszinte és minden sértés jogtalan?
Tudod, a legnagyobb baj az, ha már semmit nem mondanak neked és rád hagynak mindent, mert az azt jelenti, hogy lemondtak rólad.
Légy optimista és gondolj arra, hogy minden probléma megoldásával csak erősebb leszel.
Most ahogy írok, millióknak mnincs tető a fejük fölött, éheznek, betegek, nyomorékok, mindenük hiányzik.
Neked pedig ott van édesanyád, aki szeret, a barátok, akik támogatnak és az ellenség is, akire akár hiszed akár nem szükséged van!
Ha ő meghal meghalsz te is! Gondolj mindig erre!
Különben jó lett a versed, tetszik.
Üdv.:Tamás
A baj csak az, hogy ebből semmi sem igaz. Mert nincs rá bizonyíték!!! De mindegy, látom te sem hiszel nekem. mint ahogy senki sem ért meg. Nem baj, nem számít már semmi sem.
Szia!
Emberekben csalódni nem jó dolog. Mégsem tehetünk ellene semmit. Illetve dehogynem, csak azért is folytatjuk tovább.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália, megpróbálom folytatni. Köszönöm a hozzászólásokat.
Szeretettel:
Aphrodite
Nyugi Aphrodite, én teljesen megértelek, egy cipőben járunk!
Engem is hányszor átvertek, de én már senkitől nem várok el semmit!
Te se tedd!
A valódi barátok mindig ott lesznek, legalább 1-2 ember biztsan, a többit meg zárd ki!
Én is azt teszem!
Az érdekbarátságnak semmi értelme nincs!
És ne keseregj mások miatt, te add a legtöbbet, egy dolog miatt idegeskedhetünk, hogy mi magunk ne szúrjuk el! Hát ne szúrd el! Becsüld meg azt a pár embert, aki melletted áll!
És otimizmusra fel!
Kifejező a versed, örülnék, ha én is így tudnék írni!
Formailag lehetne rajta igazítani ugyan, de a tartalma mindent elmond.
Üdv.:Tamás