Végtelen úton járok,
égi ösvényre lépek.
Csillagokkal hálok,
hívogatnak a fények.
Nincsen égi határ már,
szabad lett a lelkem.
Tündérfény táncot jár,
földanyám lett a testem.
Nevemen szólít az ég is,
dallama hívó ének.
Furulyaszó, de mégis,
táncoló tündér lények.
Lelkeknek útját járva,
fénybe tűnő az élet.
Halál ha meg van rázva,
attól álmodik szépet.
Álom amelyből jöttünk,
ébredésbe értem,
világ van közöttünk,
fényben van a létem.
4 hozzászólás
Kedves Regős!
Bizony végtelen az út, ahol mi járunk. Én hiszem, hogy mindannyiunknak fényben van a léte. S ez íg van/lesz jól.
Kívánom, hogy a fény ragyogjon, rád, mert Te verseiden keresztül vissaztükrözöd azt4 Nagyon tetszik a műved! Gratulálok.
üdv
Szellő
Kedves Hajnali Szellő!
Köszönöm dícsérő szavaid. Azt szeretnén ezzel a kis versel kifelyezni hogy mindannyian a sötétből indulva tapogatózunk és igyekszünk a fény felé haladni. Az Út végén ott vár a fény csak jussunk el addig! Akarat, Erő, Kitartás, Tisztelet, Szeretet,…..
Köszönöm hogy olvastál.
Áldás! Béke.
Kedves Regős!
Búskomor versedben, szívesen hallottam meg a furulyaszót. Az út tényleg nehéz, de mi végigmegyünk rajta, hol sírva, hol nevetve. Csodaszépek a verseid, most többet is elolvastam. Hát…csak gratulálni tudok, igazán mély emberi érzésekről árulkodnak.
Szeretettel: pipacs
Kedves PirosPipacs!
Bizony az ösvény végtelen, hol sírva, hol vidámsággal de megyünk, és csak megyünk. Köszönöm dícsérő szavaidat, köszönöm hogy olvasol.
További szép estét!
Üdv: Regős.