Szia!
Borzasztó! A vers viszont remek. Remélem többen rájönnek, hogy van más megoldás, bár kivülről mindig könnyebb okosnak lenni. Valószinű, hogy megfogtad a lelkivilágukat, látásmódjukat, illetve, mit gondolhatnak ők, miközben rászánják magukat. Hozzá adtad művészlelked tudását, érzéseit.
Gratulálok!
Köszönöm Nektek, hogy olvassátok a verseimet!
Jó érzés ennyi dicséretet kapni.
A verseim többnyire szomorúak, de azért próbálkozom kicsit vidámabb témákkal és hangvétellel is (általában sikertelenül; csak azt tudom leírni, amit érzek, ami “megfog”).
Üdvözlettel: Mariann
Á csak rögtönöztem. A téma tényleg szomorú, hirtelen szösszenetemmel pedig azt próbáltam érzékeltetni, ami még ezen felül is azzá teszi. Szomorúvá. Mennyire szürke, mennyire egysíkú dolog egy ember halála: vetünk rá egy pillantást egy weblap képtárában, a maximum egy hümmögés, és kész.
De hogy egy kicsit a versről is írjak: rímeiden még csiszolgatnék kicsit, akárcsak szótagszámaidon. Tudom, nálad a prózai vonal az erős, de ha már líra… 😉
13 hozzászólás
Szia!
Borzasztó! A vers viszont remek. Remélem többen rájönnek, hogy van más megoldás, bár kivülről mindig könnyebb okosnak lenni. Valószinű, hogy megfogtad a lelkivilágukat, látásmódjukat, illetve, mit gondolhatnak ők, miközben rászánják magukat. Hozzá adtad művészlelked tudását, érzéseit.
Gratulálok!
Nagyon szomorú, szerintem is remek vers!
Valóban, a történet “nem valami vidám”, de a vers nagyon jó!
Üdv.:Gy.
Szia!
Hú…szerencsétlen ember! Nagyon jól leírtad a lelkiállapotát.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm Nektek, hogy olvassátok a verseimet!
Jó érzés ennyi dicséretet kapni.
A verseim többnyire szomorúak, de azért próbálkozom kicsit vidámabb témákkal és hangvétellel is (általában sikertelenül; csak azt tudom leírni, amit érzek, ami “megfog”).
Üdvözlettel: Mariann
Kicsit öngyilkos
de a végzet,
eldönti, mi lesz
az ítélet.
Fájdalmasan szép!
Üdv: Zsolt
uhh ez durva és mégis milyen jól megtudtad fogalmazni!
Köszönöm az értékeléseket!
Fáj-lila limbón sínemre lépek:
Lánglovagok-hun kint lesz a “jé-peg”.
🙁
Egy kedves ismerősömnek köszönhetően már értem. 🙂
Bár a hozzászólást nem igazán értem, de köszönöm, hogy elolvastad.
Á csak rögtönöztem. A téma tényleg szomorú, hirtelen szösszenetemmel pedig azt próbáltam érzékeltetni, ami még ezen felül is azzá teszi. Szomorúvá. Mennyire szürke, mennyire egysíkú dolog egy ember halála: vetünk rá egy pillantást egy weblap képtárában, a maximum egy hümmögés, és kész.
De hogy egy kicsit a versről is írjak: rímeiden még csiszolgatnék kicsit, akárcsak szótagszámaidon. Tudom, nálad a prózai vonal az erős, de ha már líra… 😉
Ez egy szabadvers.:)