Das Veilchen in meinem Garten
Wollt gerne sehn, wie die Rose blüh;
Es konnte die Zeit nicht erwarten
Und kam gar viel zu früh.
Die Ros' in meinem Garten
Wollt' ihm sich zeigen als Königin;
Doch dachte sie stolz: mag's warten!
Und als sie kam, war's hin.
Adolf Schults
Ibolya és rózsa
Az ibolya a kertemben
Rózsa nyílását akart' látni;
De mivel nem volt türelemmel
's jött, nem tudott várni.
A rózsa a kertemben
Királynőt akart' játszani
Gondolta: hadd várjon engem!
's most, el kellett dobni.
Muci Antal
5 hozzászólás
Adolf Schults: Ibolya és rózsa
Kertem szerény ibolyája
Rózsanyílást kívánt látni,
De idejét ki nem várta,
Korán jött, nincs mit csinálni.
Ibolyának büszke rózsa
Mutatná: királynő vagyok.
Gondolta: várhatott volna,
Nem várt. Jöttem – s eltávozok…
Kedves Dávid!
Köszönöm, hogy te is lefordítottad ezt a kis verset, és lassan be kell látnom, milyen igaza is van annak az itt használt közmondásnak:
Schuster, bleib bei deinen Leisten. (A suszter maradj a kaptafánál.)
Azt hiszem nekem is az lesz a legjobb, ha a "kaptafához" visszatérek.
Köszönöm, és üdv
Tóni
Kedves Tóni!
Ettől féltem… Más netes irodalmi amatőr portálokon is nehezményezik, ha én is lefordítom ugyanazt a verset, amit más korábban beküldött. Valamennyi ilyen portál abban érdekelt, hogy megnyerje a partnereket a maguk műveinek kiadására kötetben. Így aztán ők nem minősítenek olyan szigorúan. Tóni, megígérem, hogy amit ide fordítasz, azt én – ha le is fordítom – nem fogom erre a Napvilágra beküldeni, de elküldöm más helyekre. Viszont kérlek, küldjél néha-néha privát levélben nekem ilyen rövidebb és nem bonyolult német verseket. És továbbra is fordíts és küldj be ide verseket, mert az neked nagyon fontos! Neked most talán ez a "kaptafa"…
Köszönöm én is, és üdvözöllek szeretettel
Dávid
Kedve Dávid! 2
Annak pedig, hogy te is azokat a verseket lefordítottad amit én, abból sokat tanultam. Az egyedüli, amit sajnálok, hogy nem volt lehetőségem a magyar irodalmi nyelvet jobban megtanulni, erre pedig pontosan a te verseid vezettek rá, de tanulni fogok az biztos, és akkor visszajövök. Te csak nyugodtan fordítsd tovább is a verseimet, ha kedved van, én azért nem haragszom, azért pedig, hogy az én verseimet is átfordítottad, külön köszönet.
Nem sajnálom azt sem, hogy e közmondást itt használtam, mert a te írásod a „kaptafával” kapcsolatban, nagyon is jól esett.
Köszönöm azt amit írtál, és sok örömet a fordításban.
Üdv Tóni
Kedves Dávid! 1
Pedig nem kellett volna… Először is én sohasem számítottam a verseim kiadására, és a jelenlegi állapotban, nem is fogok egyet sem kiadni, sohasem vettem részt valamilyen irodalmi pályázaton, sohasem akartam ismert lenni semmilyen téren, a publikálásnál is az egyedüli célom az volt, hogy egyáltalán olvas e valaki. A pontozás az sohasem érdekelt. Felépítő kritikát nagyon kevesen tudnak adni, mert akinek a tudása megvan, azoknak hiányzik a finom érzés a tudásukat átadni, vagy irigységből nem teszik. Eddig te voltál az első a fordítók közül, aki engem is egyenlő magasságból kezelt, és ezért nagyon is hálás vagyok.
Folyt.