Szent György Otthon, Tarján
1999.április 9. (látogatás)
Mondd, milyen csöndből
sarjadznak a torz virágok, –
és milyen letépett szemhéjak
mögül figyeli őket az álom?
A száj mindig szóra szomjazik,
de a gyökér néma.
S víz van-e, hogy a hallgatást
öntözze, a felgyűlt port lemossa?
És ki mozdítja kezét, ha mozdítja?
Érint-e, ha érint, és kit?
S ha néha felröppen is a hajnal,
örömként tekint a tegnapra?
Az árnyék, az árnyak,
a tompa színek –
milyen? Titkot rajzolnak homlokomra, –
ki csak kérdezek, és nem értek -,
és a szív selymét is alig tapintom,
mert nem merem –
bár(!) érzem.