A tavasznak kihűlt kávé íze van,
s álmatag felhőket vonszol a szél.
Egyre csak esik, esik, szakadatlan,
üröm szitál és bánat szemerkél.
E versíró idő rímeket érlel,
hogy ez a péntek se vesszen kárba.
S mire az est a horizontra térdel,
minden sornak megkerül a párja.
8 hozzászólás
Pontosan ilyen a versíró idő. Örömmel olvaslak, Neti.
aLéb
Köszönöm szépen.
Erika
Igaz bizony, ha csúf idő honol,
alél a kedv, a test is elpihen.
Az ember ül, s a gondolat lohol,
s így rímek érlelődnek sebtiben.
Csatlakozva aLébhez én is örömmel olvastalak, kedves Neti! 🙂
Köszönöm a re-verset 🙂
Nagyon szépen fontad egybe az időjárást a lehetőséggel.
Gratulálok szeretettel: Ica
Nagyon szépen köszönöm.
Erika
Szia Netelka! 🙂
Kíváncsi voltam, hogy nálad hogy zajlik. :)))
Nálam a napsütés és a lenge szellő hamarabb hozza a rímeket, de nem vagyunk egyformák.
Köszi, hogy komoly összefoglaló betekintést engedtél a te versíró idődbe. 🙂
Szeretettel: kankalin
Igen, tényleg mindenkinél másként megy, bár van, hogy engem is a szép idő ihlet meg – a lényeg az ihleten van 🙂