Jöttem olvastam vagy tízszer.Még jövök olvasni mert eddig csak félig hatott .
Az álmoknál leragadtam, mert kissé nekem is tünékenyek.
Az első két sor az elgondolkodtató.Jó ez a vigasztaló álmodó versed.
Ágnes, ki ne örülne annak, ha a versét valaki tízszer is elolvassa? Nekem ez azt jelenti, hogy a gondolatot, teljes egészében magáévá akarja tenni az olvasó és ez megtisztelő.
Zsolt, arra gondoltam, hogy többnyire a meg nem valósult álmainkat siratjuk szinte ugyanazokba belefeledkezve.
Köszönöm a szép szavaidat, mindig sokat jelentettek nekem.
Az valóban a legnagyobb veszteség lehet, amikor már az is elmúlik, ami saját volt egyszer. Van ez így. Igen jöjjenek a szebb álmok, az talán megmarad.
Szeretettel:Selanne
Selanne, nagyon szerencsés embernek mondhatom magam, hisz nem egy olyan álmom, amiről azt gondoltam, hogy csak álom marad örökre, megvalósult. Sosem lehet tudni, mit hoz az élet, amíg tart….
"A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle."
Tóni, tudod én vagyok az idézet vitató "főgonosz".
A múlttal kapcsolatban nem értek egyet Gárdonyival. Ha valami az enyém, akkor a múltam valóban az, hisz megtörtént. Nem lehet meg nem történtté tenni, sem megváltoztatni, marad amilyen volt. Az óra sem az enyém, inkább csak egy pillanata, hisz előtte a múlt, utána meg már a jövő van. A jövő tényleg nem az enyém. Előrevetülő sugarai pedig becsapósak. Sokszor nem az történik, ami előrevetül.
Én már csak ilyen vagyok Tóni, remekül el tudok vitatkozgatni nagyjainkkal. Milyen kár, hogy már nem tudnak válaszolni rá.
Ha belemélyedsz az idézet gondolatmódjába, akkor be kell látnod Gárdonyinak
volt / van igaza.
„A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék.” Igen, mert ha valami valóban a tiéd, azt teszel vele amit akarsz. A múlttal azonban nem tudsz semmit sem tenni, csak az árnyékával, az múltra emlékezéssel. Csak azt formálhatod, ahogy akarod.
„A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara” Ez is igen, mert nem csak tőled függ, és ha valaki elébe áll. Akkor már csak a volt sugarát élvezheted.
„Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle." Igen, mert csak az órában csinálhatsz valóban azt amit akarsz. Hogy azonban az milyen kihatással lesz a multidra vagy a jövődre, azt megtett tett határozza meg.
Látod, én is tudok vitatkozni, ha értelmét látom.
Üdv Tóni
Tóni, örülök, hogy leírtad a te verziódat. Az ilyet nem is vitának, inkább eszmecserének nevezném. Most már tudjuk, hogy mi ketten, mit gondolunk erről az idézetről.
Álmainkat újra tudjuk álmodni, tapasztalatom szerint még ugyanazokat is, kissé másképp, javítva. Valóban csak az egyéb vágyaink múlása igazán fájdalmas.
És ezt írtad Te is…
Igen Irén, én is módosítgattam már egy-kettőn, közelítve a realitásokhoz, úgy tán nagyobb az esély a megvalósulásra. Nem szeretek totálisan megvalósíthatatlanokat dédelgetni.
Dóra, ha semmi valóságalapja nincs egy álomnak az eleve nem valósulhat meg. Sokan dédelgetnek ilyeneket és a megvalósulatlanságuk boldogtalanná teszi őket, pedig ezeket simán ki lehetett volna szűrni és "álmodni helyette olyanokat, amelyeknél van erre lehetőség, még ha csekélyke is. A legnagyobb álmokat is csak lépcsőzetesen érdemes megálmodni, szépen fokról-fokra az odavezető utat. Akkor már, menet közben kiderülhet, hogy vezet-e oda út vagy nem. Ha nem, akkor sajna meg kell válni tőle, mert az még mindig kevesebb fájdalommal jár, mint egy életen át szenvedni miatta, feleslegesen.
Szép gondolat, elgondolkodtató vers. Az álmok időnként fájón tűnékenyek, de módosíthatók, s mindig jönnek újak. Ami elmúlt és megtörtént, az örökre a miénk marad (legalábbis nagyon remélem!).
Zsóka, ezek tényleg elgondolkodtató dolgok. A múltunk valóban a miénk, bár olykor előfordul, hogy az is megváltozik. Izgalmas regényekben fellelhető, hogy bizonyos információk vagy történések megváltoztatják még a múltat is és előfordul ez néha az életben is. Én is amondó voltam, hogy az a biztos, ami már elmúlt, mostanában már ebben sem vagyok biztos.
Csaba, ezen a vessző dolgon, anno, én is tipródtam egy keveset, aztán végülis azért került oda, hogy aki olvassa, tényleg álljon meg ott egy pillanatra.
Ha máshoz nincs is érzékem, ahhoz nagyon, hogy melyik alkotás olvasásával indítsam a napot. Álmaink valóban tűnékenyek, s csak sajnálkozni szoktam "kopásuk" felett.
Versedből viszem magammal az útravalót, ez most igazán kellett nekem. Próbálok szebbeket álmodni. Köszönöm Neked.
Zsóka, van valami olyasféle mondás, hogy egy biztos, hogy semmi sem biztos…..vagy valami ilyesmi. Ezzel, amikor olvastam, nem nagyon tudtam vitatkozni.
Kedves szusi! Ez a versed nemcsak hogy szép, de nagyon találó, mély igazságot fogalmaztál meg igen röviden, velősen!
Vannak dolgok amit nem lehet elvenni tőlünk, az "álmaink" az az egyik ilyen.
Bár az álmokról, az álmodozásról vannak gonosz vélemények, mondások…
pl. "az álmodozás ez élet megrontója" …vagy van egy még gonoszabb is, "álmodik a nyomor"… 🙂 )))
De bárhogy van is, én sem vagyok hajlandó lemondani az álmaimról! ..mert az álmok megvalósításában való igyekezet viszi előre az embert. Természetesen nem ár ha azért a valóság talajára támaszkodunk közben 🙂
Üdv: : Rudy
Csak a rend kedvéért Rudy: „Ábrándozás az élet megrontója”…
Azt hiszem, hogy csak az olyan álmokról vannak ilyen csúnyácska megállapítások, amelyeknek köze sincs a valósághoz, illetve a lehetőségekhez. Önmagunk „becsapása” az egyik legnagyobb bűn, szerintem. Persze, olykor, mindenkivel előfordul(hat), de aki folyamatosan valami ilyesmiben él, ott programozva van a boldogtalanság. Márpedig az nem lehet életcél.
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet.
Kedves Szusi!
Hosszasan elgondolkodtam a verseden. Előbb azon gondolkodtam, hogy mi is az, ami tényleg az enyém… A családom? A hivatásom? A kedvteléseim? A tárgyak, amik körül vesznek? Az emberek, akikkel pont most, pont itt együtt élek?
Aztán meg az álmaimon gondolkodtam. Mik is az álmaim? Mit szeretnék?
Nem könnyű kérdések! Ami ma az enyém, holnap már lehet, hogy másé lesz. Amiről ma álmodom, azt lehet, hogy holnap már nem is szeretném…
Változunk, és változik minden körülöttünk.
Köszönöm a vigasztalást!
Judit
Judit, tényleg van elég gondolkodni való azon, hogy vajon mi is valójában a miénk. Igazából nagyon kevés dolog az, ami ebbe a kategóriába, ha félig-meddig is, de besorolható. Egy csomó dologról csak képzeljük, illetve csak ideig-óráig birtokoljuk. Az írásaink talán ebbe a körbe tartoznak…
33 hozzászólás
Köszönöm Szusi, hogy megvigasztaltál. 🙂
pipacs 🙂
Nincs mit pipacs. Sokat mondogatva….még hihető is….
:)))…Van igazsága!!!:)
Megvigasztaltál engem is!:)))
Ölellek: Lyza
Vígasztal-gatok, vígasztal-gatok……
Köszönöm az ölelést is.
Szusi!
Jöttem olvastam vagy tízszer.Még jövök olvasni mert eddig csak félig hatott .
Az álmoknál leragadtam, mert kissé nekem is tünékenyek.
Az első két sor az elgondolkodtató.Jó ez a vigasztaló álmodó versed.
Ágnes, ki ne örülne annak, ha a versét valaki tízszer is elolvassa? Nekem ez azt jelenti, hogy a gondolatot, teljes egészében magáévá akarja tenni az olvasó és ez megtisztelő.
Megint magaddal ragadtál soraidon keresztül!
Fenséges!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Zsolt, arra gondoltam, hogy többnyire a meg nem valósult álmainkat siratjuk szinte ugyanazokba belefeledkezve.
Köszönöm a szép szavaidat, mindig sokat jelentettek nekem.
Kedves Szusi!
Hatásos.Gratulálok!
Üdvözlettel Linda
Köszönöm szépen Linda.
Szia!
Az valóban a legnagyobb veszteség lehet, amikor már az is elmúlik, ami saját volt egyszer. Van ez így. Igen jöjjenek a szebb álmok, az talán megmarad.
Szeretettel:Selanne
Selanne, nagyon szerencsés embernek mondhatom magam, hisz nem egy olyan álmom, amiről azt gondoltam, hogy csak álom marad örökre, megvalósult. Sosem lehet tudni, mit hoz az élet, amíg tart….
Kedves szusi!
Gárdonyi Géza idézetével felelek:
"A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle."
üdv Tóni
Tóni, tudod én vagyok az idézet vitató "főgonosz".
A múlttal kapcsolatban nem értek egyet Gárdonyival. Ha valami az enyém, akkor a múltam valóban az, hisz megtörtént. Nem lehet meg nem történtté tenni, sem megváltoztatni, marad amilyen volt. Az óra sem az enyém, inkább csak egy pillanata, hisz előtte a múlt, utána meg már a jövő van. A jövő tényleg nem az enyém. Előrevetülő sugarai pedig becsapósak. Sokszor nem az történik, ami előrevetül.
Én már csak ilyen vagyok Tóni, remekül el tudok vitatkozgatni nagyjainkkal. Milyen kár, hogy már nem tudnak válaszolni rá.
Kedves Szusi!
Ha belemélyedsz az idézet gondolatmódjába, akkor be kell látnod Gárdonyinak
volt / van igaza.
„A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék.” Igen, mert ha valami valóban a tiéd, azt teszel vele amit akarsz. A múlttal azonban nem tudsz semmit sem tenni, csak az árnyékával, az múltra emlékezéssel. Csak azt formálhatod, ahogy akarod.
„A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara” Ez is igen, mert nem csak tőled függ, és ha valaki elébe áll. Akkor már csak a volt sugarát élvezheted.
„Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle." Igen, mert csak az órában csinálhatsz valóban azt amit akarsz. Hogy azonban az milyen kihatással lesz a multidra vagy a jövődre, azt megtett tett határozza meg.
Látod, én is tudok vitatkozni, ha értelmét látom.
Üdv Tóni
Tóni, örülök, hogy leírtad a te verziódat. Az ilyet nem is vitának, inkább eszmecserének nevezném. Most már tudjuk, hogy mi ketten, mit gondolunk erről az idézetről.
Álmainkat újra tudjuk álmodni, tapasztalatom szerint még ugyanazokat is, kissé másképp, javítva. Valóban csak az egyéb vágyaink múlása igazán fájdalmas.
És ezt írtad Te is…
Igen Irén, én is módosítgattam már egy-kettőn, közelítve a realitásokhoz, úgy tán nagyobb az esély a megvalósulásra. Nem szeretek totálisan megvalósíthatatlanokat dédelgetni.
Ám az álmok kötődnek a valósághoz
S "az enyém" ott billeg a határon…
Versed elgondolkodtatott,
Gratulálok!
Dóra, ha semmi valóságalapja nincs egy álomnak az eleve nem valósulhat meg. Sokan dédelgetnek ilyeneket és a megvalósulatlanságuk boldogtalanná teszi őket, pedig ezeket simán ki lehetett volna szűrni és "álmodni helyette olyanokat, amelyeknél van erre lehetőség, még ha csekélyke is. A legnagyobb álmokat is csak lépcsőzetesen érdemes megálmodni, szépen fokról-fokra az odavezető utat. Akkor már, menet közben kiderülhet, hogy vezet-e oda út vagy nem. Ha nem, akkor sajna meg kell válni tőle, mert az még mindig kevesebb fájdalommal jár, mint egy életen át szenvedni miatta, feleslegesen.
Kedves Szusi!
Szép gondolat, elgondolkodtató vers. Az álmok időnként fájón tűnékenyek, de módosíthatók, s mindig jönnek újak. Ami elmúlt és megtörtént, az örökre a miénk marad (legalábbis nagyon remélem!).
Szeretettel: Zsóka
Zsóka, ezek tényleg elgondolkodtató dolgok. A múltunk valóban a miénk, bár olykor előfordul, hogy az is megváltozik. Izgalmas regényekben fellelhető, hogy bizonyos információk vagy történések megváltoztatják még a múltat is és előfordul ez néha az életben is. Én is amondó voltam, hogy az a biztos, ami már elmúlt, mostanában már ebben sem vagyok biztos.
Szép vers, szép gondolat. Szerintem az a vessző az utolsó sorban felesleges. Tudom, hangsúly szempontjából tetted ki, de elhagyható.
Csaba, ezen a vessző dolgon, anno, én is tipródtam egy keveset, aztán végülis azért került oda, hogy aki olvassa, tényleg álljon meg ott egy pillanatra.
Kedves Szusi!
Ha máshoz nincs is érzékem, ahhoz nagyon, hogy melyik alkotás olvasásával indítsam a napot. Álmaink valóban tűnékenyek, s csak sajnálkozni szoktam "kopásuk" felett.
Versedből viszem magammal az útravalót, ez most igazán kellett nekem. Próbálok szebbeket álmodni. Köszönöm Neked.
Szeretettel Rita
Sorskerék, jó érzés, hogy nemcsak magamat, másokat is vigasztal-gat/hatok/.
Kedves Szusi!
Így átgondolva, valóban igazat kell adnom! Előfordulhat, hogy az sem úgy marad a miénk, ahogy megtörtént.:(
Szeretettel: Zsóka
Zsóka, van valami olyasféle mondás, hogy egy biztos, hogy semmi sem biztos…..vagy valami ilyesmi. Ezzel, amikor olvastam, nem nagyon tudtam vitatkozni.
Kedves Szusi!
Egyetlen dolog biztos a világon, ami változatlan marad: Az örökös változás.
üdv Tóni
Kedves szusi! Ez a versed nemcsak hogy szép, de nagyon találó, mély igazságot fogalmaztál meg igen röviden, velősen!
Vannak dolgok amit nem lehet elvenni tőlünk, az "álmaink" az az egyik ilyen.
Bár az álmokról, az álmodozásról vannak gonosz vélemények, mondások…
pl. "az álmodozás ez élet megrontója" …vagy van egy még gonoszabb is, "álmodik a nyomor"… 🙂 )))
De bárhogy van is, én sem vagyok hajlandó lemondani az álmaimról! ..mert az álmok megvalósításában való igyekezet viszi előre az embert. Természetesen nem ár ha azért a valóság talajára támaszkodunk közben 🙂
Üdv: : Rudy
Csak a rend kedvéért Rudy: „Ábrándozás az élet megrontója”…
Azt hiszem, hogy csak az olyan álmokról vannak ilyen csúnyácska megállapítások, amelyeknek köze sincs a valósághoz, illetve a lehetőségekhez. Önmagunk „becsapása” az egyik legnagyobb bűn, szerintem. Persze, olykor, mindenkivel előfordul(hat), de aki folyamatosan valami ilyesmiben él, ott programozva van a boldogtalanság. Márpedig az nem lehet életcél.
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet.
Kedves Szusi!
Hosszasan elgondolkodtam a verseden. Előbb azon gondolkodtam, hogy mi is az, ami tényleg az enyém… A családom? A hivatásom? A kedvteléseim? A tárgyak, amik körül vesznek? Az emberek, akikkel pont most, pont itt együtt élek?
Aztán meg az álmaimon gondolkodtam. Mik is az álmaim? Mit szeretnék?
Nem könnyű kérdések! Ami ma az enyém, holnap már lehet, hogy másé lesz. Amiről ma álmodom, azt lehet, hogy holnap már nem is szeretném…
Változunk, és változik minden körülöttünk.
Köszönöm a vigasztalást!
Judit
Judit, tényleg van elég gondolkodni való azon, hogy vajon mi is valójában a miénk. Igazából nagyon kevés dolog az, ami ebbe a kategóriába, ha félig-meddig is, de besorolható. Egy csomó dologról csak képzeljük, illetve csak ideig-óráig birtokoljuk. Az írásaink talán ebbe a körbe tartoznak…