Világ, képek

Lázas testedhez közel zokogtam
ráléptem az időgép lapjára,
mikor szemtől szemben emlékeink
találkoztak, egymás tudatában
kiállták a leghátborzongatóbb
próbatételt, teljességük ivar-
talanítását, mert felismerték
a semmit; közben gürcöltek a léptek.
Tüzes törzsemhez hajszálnyira dúdolsz
megsimogatod a pillanat képmását,
amikor egymást nézve az eljövendők
egybekelnek, magán lelkivilágukban
véghezviszik a másoknak lehetetlent,
"én vagyok" azonosságuk ismerését,
hogy elsajátítsák a valószerűtlent,
és mindeközben szárnyalnak az évek.