Fehérbe öltözött éjből születtem,
mint kincse a nincstelen földnek.
Nevelt eső, Nap szelíd melege,
hogy mindig oly szép s jó legyek.
Harmatát hinti arcomra a reggel,
szél megcsókol hűs szerelemével,
gyökerem hűséggel neveli a föld,
s karjába ölel az ébredő napsugár.
Szitakötő életem mosolyát szórja,
s nyíló virág leszek világ sírhantján,
mikor eljön a végzet komor fellege,
tomboló habjaival mindent elsöpörve.
6 hozzászólás
Virágéneked – ragyogó beleélés képességedre utal…
nagyszerű ötlet…lehetne konkretizálni is
Tompa Mihálynak egy szép versét juttatta eszembe – ha nem ismered, olvasd el..
címe: "Az ibolya álmai"
üdv. Karolina
Köszönöm kedves Karolina!
Ígérem elolvasom a verset, hisz' bevallom nem ismerem, pedig rengeteg verses kötetet olvastam(sok)!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Kellemes vers.Két sor különösen tetszik."mint kincse a nincstelen földnek."és "s nyíló virág leszek világ sírhantján," ez nagyon tetszik.Próbálok pontot adni, de lehet nem sikerül.
Barátsággal:Ági
Köszönöm szavaid, kedves Ágnes!
Jól estek!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Nekem úgy tűnik, az a kis virág, most szomorú.
Gyökeret ereszt a kis virág, majd szirmot bont, de ne hervadjon még.
Nagyon tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
köszönöm szavaid!
Örülök, hogy olvastad írásom! : )
Szeretettel: Tünde