Éhes vagyok, szomjazom,
A lelkeket megiszom
A lelkemet megitták
A sztorimat megírták
Fáj a fejem, didergek
Éjjelente tekergek
Önmagamban keringek
Énbennem keringenek
Hol volt hol nem hiányom
Lelkecskémet foltozom
Lyukaimat dugdosom
Nincs nékem semmi bajom!
Megvagyok én egyedül
Tücsököcske hegedül
Virágocska szenderül
Kisleányka menekül
Elkoptatott érzések
Tapasztalat, ismeret
Felmértem, felbecsültem
Lemértem, lebecsült
Egyforma volt mind a más
Öröm, üröm, csalódás
Evés, alvás, borivás
Egymás lelkét meglopás
Megsimítod a hajad
A napocska pirongat
A madárka szállogat
Kisleányka dalolgat
2 hozzászólás
Szia Bea!
Ha mindent kiéneklünk magunkból, akkor az Ég mosolya ránk derül egy szép napon.
🙂
Üdvözletem!
Kedves Bea!
Bárhogy is volt vagy van, jó lesz! Ezt Te is érzed: az utolsó versszak sugallja, ahol a szél elfújja a felhőket, és kisüt a nap.
Attila