Volt nekem egy kutyám, Blacky volt a neve,
Tizennégy éven át a család szerette,
Óvta, oltalmazta, családtaggá tette,
Kölyökkora óta szerette, nevelte.
Volt nekem egy kutyám, bohókás kis állat,
Amilyenné ember talán nem is válhat:
Nem akart ő semmit, nem hajtotta érdek,
Mégis jó volt vele, van emlék, temérdek.
Volt nekem egy kutyám, de az idő elszállt,
És a kutya-menybe máris utat talált.
Nem játszik már velem, nem néz bociszemmel,
Nem mondom már neki: "Nesze, hozzad, kapd el!"
Volt nekem egy kutyám, Blacky volt a neve,
Elaludt örökre, csak bánat jött vele!
Bánat és fájdalom, szegény kutyám iránt;
Ez lenne hát minden, minden, ami bánt!
2 hozzászólás
Már én is megszerettem… És sajnálom…
Szépen búcsúztál Blacky-től. Sokunknak van ilyen emléke, ezért is tudunk együtt érezni veled. Nagyon tudunk kötődni hozzájuk, hiszen ők is családtagok. Jól esett olvasni versedet. Közben szeretett Zebikémre, a kis csivavámra, gondoltam,aki három évvel ezelőtt távozott el a kutya-mennybe.