Vk-sok vagyunk mi ügyes gyerekek,
tárt karokkal várjuk az önkénteseket,
már az egész világ tudja,
hogy a vk-soknál nincs is jobb!
Vöröskereszt jelzi címerünk,
Buknicz Ivett a mi a főnökünk,
a csopifogi az ami kell nekünk,
a kávétól pörög fel az életünk,
az emberek megsegítésére tettük fel életünk,
az önkéntesség már lételemünk,
vöröskereszt mi így szeretünk!
Vk-sok vagyunk mi ügyes gyerekek,
tárt karokkal várjuk az önkénteseket,
már az egész világ tudja,
hogy a vk-soknál nincs is jobb!
A vörös, a kereszt,
ezer boldog pillanatot szerez,
segítünk mi mindenkinek,
s kin segítünk a boldogságtól remeg,
itt mindienki mindenkit szeret,
támogatunk mindent s mindenkit,
itt meglehet a drogot és AIDS-et is ismerni,
persze csak ha tudsz védekezni,
életünk a segítésért és önkéntsességért,
az emberek boldogságáért, és az életért!
Vk-sok vagyunk mi ügyes gyerekek,
tárt karokkal várjuk az önkénteseket,
már az egész világ tudja,
hogy a vk-soknál nincs is jobb!
4 hozzászólás
Kedves Szabolcs!
Szép és nemes emberi tevékenységről írtál. Bízom benne, hogy ez a "felhívás" sok emberhez eljut, nagy szükség van ilyen emberekre!
Üdvözlettel: Zsóka
Ez a vers nagyon érdekes…."itt mindienki! mindenkit szeret" és" Vk-sok vagyunk mi ügyes gyerekek"Nekem nem kicsit cinikusnak tűnik, de lehet tévedek?
Ági
Szabolcs, a versedre is ráférne egy vérátömlesztés. Milyen szerkezet ez? Nem sokallod a tíz soros mondatod, a ragrímeket?
A rövidítések sem illenek egy költeménybe.
Az „önkéntsességért,” nyilván elütés, de mi az a „csopifogi”? A befejezés is gyenge, kellene valami nyomaték, valami csattanó, a katarzist már alig merem leírni.
Akad még ezen munka dögivel. a
Köszönöm szépen a vélemyéned Antonius, ez egy egyszerű probálkozás volt, itólag, nekem se tetszik annyira, de úgy gondolom, van még rengeteg versem, ami sokkal jobb ennél 🙂