Zur Schenke lenkt mit Wohlbehagen
Er jeden Abend seinen Schritt
Und bleibt, bis daß die Lerchen schlagen.
Er singt die letzte Strophe mit.
Dagegen ist es zu beklagen,
Daß er die Kirche nie betritt.
Hier, leider, kann man niemals sagen:
Er singt die letzte Strophe mit.
Wilhelm Busch
Így és úgy
Kellemes érzéssel a kocsmába
viszik minden este léptei,
's a pacsirtákkal hajnaltájba, a
versszak végét, ő is énekli.
Végtelen kínzó fájdalmába, a
templom küszöbét át sem lépheti,
mert ott nem mondja senki rája, a
versszak végét, ő is énekli.
Fordította Mucsi Antal