Er ist ein Dichter; also eitel.
Und, bitte, nehmt es ihm nicht krumm,
Zieht er aus seinem Lügenbeutel
So allerlei Brimborium.
Juwelen, Gold und stolze Namen,
Ein hohes Schloß, im Mondenschein
Und schöne, höchstverliebte Damen,
Dies alles nennt der Dichter sein.
Indessen ist ein enges Stübchen
Sein ungeheizter Aufenthalt.
Er hat kein Geld, er hat kein Liebchen,
Und seine Füße werden kalt.
Wilhelm Busch
Megbocsátható
Ő egy költő; szóval hiú, és
ne vegyétek tőle zokon,
ha puttonyból valamit kihúz
's elvágtat egy sánta lovon.
Ékszer, arany és büszke nevek,
egy holdvilágos magas vár,
gyönyörű szép szerelmes hölgyek,
költőnek egy mesekosár.
Közben ott ül a szobájában
jégvirágos a kis ablak.
Pénztől, szerelemtől elzártan
's a lábai majd lefagynak.
Fordította Mucsi Antal