– kortárs angol költészet –
Azt hiszed, csupán egy ember vagyok
ki kezei közt levelet rejteget,
s oly bőszen talán azért szorongatom,
mert ismeretlentől kaptam a levelet.
Az igazság, hogy e férfi sosem
kapott levelet még senkitől életében,
s hiába, nincs más módja, bármekkora szégyen,
mint hogy tartalmáról valakit megkérdezzen.
Talán nagybátyja hagyta rá a farmját,
vagy szülei haltak meg, mielőtt írt nekik,
vagy meggondolta magát az a sötét lány,
s meglepő, de tán mégis szereti…
Levelét szorongatva áll csak félve és büszkén.
Árva, szeretetteljes érzését mily szóval illethetnénk?
Eredeti szöveg:
The Illiterate
Touching your goodness, I am like a man
Who turns a letter over in his hand
And you might think this was because the hand
Was unfamiliar but, truth is, the man
Has never had a letter from anyone;
And now he is both afraid of what it means
And ashamed because he has no other means
To find out what it says than to ask someone.
His uncle could have left the farm to him,
Or his parents died before he sent them word,
Or the dark girl changed and want him for beloved.
Afraid and letter-proud, he keeps it with him.
What would you call his feeling for the words
That keep him rich and orphaned and beloved?