| Wolfgang Borchert: Der Kuss
Es regnet – doch sie merkt es kaum,
weil noch ihr Herz vor Glück erzittert:
Im Kuß versank die Welt im Traum.
Ihr Kleid ist naß und ganz zerknittert
und so verächtlich hochgeschoben,
als wären ihre Knie für alle da.
Ein Regentropfen, der zu Nichts zerstoben,
der hat gesehn, was niemand sonst noch sah.
So tief hat sie noch nie gefühlt –
so sinnlos selig müssen Tiere sein!
Ihr Haar ist wie zu einem Heiligenschein zerwühlt –
Laternen spinnen sich drin ein.
|
Wolfgang Borchert: A csók
Esik – de a hölgy eltompult,
Az örömtől szívében csuda:
A világ csóktól ködbe bújt.
Ruhája nedves, egész kusza,
és oly hanyagul felcsúszott, hogy
nyilvánosan villan térd és boka.
Egy szétporladó esőcsepp búcsúzott,
olyat látott, amit más még soha.
Ily mélyet még sosem érzett –
ez állatias, őrült boldogság!
Haja összekuszálódott, dicsfénnyé érett –
Lámpások hada fonja át.
(fordította: Tauber Ferenc)
|
