Hátszélben áll hajóm,
hát hol a tenger?
Örök apállyal sújtasz,
mert akkor kikötöttem
nálad.
Szökőár
moshatna öblödbe –
de te az oromról kiáltasz;
szavaid széttörnek lomha
sziklákon,
visszhangod hiába
hallom,
nem értem.
Süket füled helyett
a deszkák résébe súgom:
hiányzol.
1 hozzászólás
Kedves tlillan!" Sorstársak" vagyunk… A tenger "képe" nekem is adott egy verset, segített kimondani-kifejezésre juttatni azt amire vágyom, ami az álmom…
Szépen szólnak a versed gondolatai, szavai…