Elengedsz-e mondd, ha létem gyertyája
csonkig ég, s halódó lángja lassan
olvadt viaszába fulladva, halkan
utolsót sercen, mindent negligálva?
Engedj majd el, hiszen onnan vissza
ember fia nem tért még sohasem.
A fény világában majd foton-szemem
világáztató quark-könnyeit sírja.
S ha nem engednél el bánatodban,
majd elsőként térek vissza onnan.
S végtelen útról visszafelé jövet
fáradt lépteim frissülnek egyre.
Halál völgyéből mászva a hegyre,
nem veszem észre, hogy valaki követ.
4 hozzászólás
Szia dodesz!
Tetszik e sohsem-volt búcsú quantum-csendje! 🙂 S bár mondanék mit, de vélem: már tudod! 🙂 A búcsú: nincs… Csak a vakok hisznek a nihilben… S mégis is ajándék ez az érzés: hisz látható: van, aki szeret annyira, hogy félted jobban őt az elmúlásodtól, mint magad… S visszatérnél… Bár rossz el nem engedve lenni… S a sírok mellett görnyedő élőket vajon meddig támassza fel a hit?
Örömmel olvastalak!
Köszönettel: Gabe
Szia Gabe!
Ki tudja, mi van? Lehet, hogy asztal sincs a csukott ajtó mögött. Csak akkor van, amikor látjuk! Egyébként lehet, hogy a Holdra száll! 🙂
Örülök, hogy örültél! 🙂
"Sonettare necesse est!"
Barátsággal: dodesz
Nagy pimaszság a géptől, hogy megírtam amit akartam, s elszállt, ismét be kellett lépnem. Sajnos, ez mostanában többször megtörténik.
Ilyenkor nem ugyanazok a gondolatok vannak bennem, mint korábban.
Igen, szeretem olvasni a szonettjeidet. Csodállak, hogy még ilyen témában is ragyogóan megoldod a szonettel kapcsolatos előírásokat. Mint mondtam már, szinte csöpögnek belőled a szonettek.
Nagyon érdekes az, s mindenki kíváncsi, mi lesz majd Odaát? S valós-e, hogy volt, aki már ott volt, és mégis visszatért? S azt én úgy gondolom, hogy aki elment tőlünk, akit szerettünk, azt nem szabad makacsul visszatartani, mert azzal – talán neki ártunk… De ezt ki tudhatja?
Szeretettel olvastam szép szonettedet: Kata
Kedves Kata!
Ez bizony, már velem is előfordult többször is. Azóta másolom a hsz.-t, mielőtt elküldöm, s ha kidom, csak újra belépek és beillesztem! Nem fog velem kiszúrni egy ilyen kis gépecske! 🙂
Valóban nem lehet tudni, van-e odaát. Ugyan vannak, akik halálközeli élménnyel rendelkeznek, s úgymond visszajöttek. De nem is az a kérdés, hogy visszajön-e valaki, vagy nem, hanem az, hogy mit hozhat magával?
Örülök, hogy szívesen olvasod a szonettjeimet.
"Sonettare necesse est!"
Szeretettel: dodesz