Ketyegőm hangja örök álmodó,
felébredek valósághű vízió!
Napom kapujában érző szív áll,
mintázata kecses virág-szár-gyökér,
világából külsőségekre száll,
s jókedvében önmagához visszatér.
Örömteli játék neki az élet,
sziklaszirtre épített kártyavár,
mert tudja, hogy amit idővel vésett
az csupán csak születés, vagy halál.
Szívem ablakában nyílik a napfény,
illata iszapos lótuszkehely,
hogy az összes jóakaratú lény
világegyeteme legyen ízes hely.
8 hozzászólás
Szépséges vízió. 🙂
Üdv. Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, és remélem, hogy lesz folytatása…
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Gyönyörűséges lett kedves eferesz !
Tényleg szonettszerű:))
Nagyon tetszett !
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm és nagyon örvendek annak, hogy olvastad!
Örülök annak is, hogy Te is megerősíted szonettszerűségét.
🙂
Szeretettel: eferesz
Érdekes, hogy zsoltárokba foglalod a gondolataidat.
Mint látom, a gondolataidat nem egy, hanem több zsoltárban is belefoglalod.
Szép gyűjteményben gyönyörködhetünk. Megragadott a gondolat: "Szívem ablakában nyílik a napfény…
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Azért próbálom zsoltárokba foglalni gondolataimat, hogy minden pillanatban dicsérjem az Egyet, és hálát adjak neki, amiért mindenki szerves része ennek az Egésznek!
Üdvözletem!
Remek gondolat, kedves Eferesz, egyébként teljesen egyetértek a szándékoddal, mivel a földünk alkotásai oly csodásak, amiért mindnyájan hálával tartozunk az Egek Urának!
Kedves Kata!
Szívemből szóltál!
🙂