Sokáig készültem erre a beszélgetésre. Nem mertem, vagy nem akartam megtenni?
A barátomnak, kivel gyerekkorunk óta sok minden összeköt végre elmondtam, hogy mi is van bennem.
Testvérként szeretem, felnézek rá, s tisztelem. Annak ellenére, hogy néha meg kellett volna mondanom neki, amit gondoltam cselekedeteiről. Miért nem tettem?
Azt gondoltam, úgy is elintéz egy hülyeségeket beszélsz mondattal. Pedig, ha megteszem, másképp is alakulhatott volna az élete. Valahol felnyitotta a szemem, sokk mindent másképp látok most már.
Például: nem hagyom, hogy ok nélkül, igaztalanul bántsanak, kihasználjanak, becsapjanak.
Keményebbé tett. Sokáig néztem, figyeltem, próbáltam, próbálok olyan lenni, mint ő. Erős, szabad és a saját maga ura.
Bár már több, mint egy évtizede ismerem, jó néhányszor az az érzésem, hogy semmit nem tudok róla. Az évek során felépített maga köré egy falat, melyen képtelenség átjutni.
Aztán a falon át betört egy idegen, számtalan addig felállított érvekből és elvekből álló halmazt ledöntve.
Nem kis időbe telt, míg ismét talpra állt. Megismerte jelenlegi párját, én akkor is azt kértem tőle, hogy vigyázzon magára, nehogy megégesse magát.
A fal az óta is áll, bár sokat változott.
Barátom!!!:
Kérlek, legalább egy- két embert engedj a falon belülre, ne félj a saját érzéseidtől, s ne félj azokat kimutatni. Sok embernek, hidd el néhány elkapott szó nagyon sokat jelent.
Büszke vagyok, hogy a barátom vagy (a barátod lehetek), te mindig óvtál, védtél engem. Te talán vissza tudod adni a magamba vetett hitemet.
2005.03.23
5 hozzászólás
Üdvözlégy!
A magunk köré épített fal megalkotása éppen olyan nehéz és hosszú művelet, mint annak lebontása. S mielőtt lebontaná mérlegeli, hogy mennyi munka árán emelte, s lehet, hogy fájna neki, ha le kellene borítania. Apám és én 29 évig építettük a körülöttünk álló falat. Amikor meghalt, az ő fala leomlott. Az enyém viszont a mai napig áll.
Üdvözlettel: Tamás
Hello John!
Először arra gondoltam, hogy az írásaidról külön írok értékelést, de azután megváltoztattam a döntésemet. Mivel vallom, hogy a leírt dolgokat már nem érdemes megváltoztatni, hiszen nem véletlenül kerültek úgy papírra, ezért inkább kiemelném a véleményem szerinti erősségeidet és a hibáidat, persze csak szigorúan olvasói szempontból, mivel azt is vallom, hogy senki nem mondhatja meg egy másik alkotónak, hogyan írjon.
Első és nagy erősséged a képi láttatás képessége. Az olvasó veled együtt képes látni azt, amiről az írásod szól. Mintegy filmszerűen érzékelhető, amit írsz.
Második nagy erősséged a párbeszéd. Sokan nem szeretik és nem is tudják jól használni ezt az irodalmi eszközt. A tiéd jó. Erősítheted viszont, ha olvasnál néhány színdarabot, mert minden, ami jó, még lehet fokozni.
Harmadik nagy erősséged a cselekmény ébrentartása. Nem kalandozol el, és nem ereszted bő lére azt, amit nem is szabad. Ébren tartod az olvasót, mert nem az oldalszámokért írsz leírást sem.
Hibád viszont az, hogy a drámaibb részeket vagy nagyon gyorsan akarod elérni, vagy gyorsan túl akarsz lenni rajta. Bele ugrassz és már kinn is vagy belőle. Nem igazán hagyod az olvasót ebben a helyzetben kicsit kétségbe esni, elmélyülni. Csak annyit kellene változtatni, hogy fokozatosan közelíted meg a drámai pillanatot, és nyugodtan mélyülj el a részletekben, hidd el, nem lesz unalmas. Ecseteld csak hogy a helyzet mitől lett drámai. Legyél az írásaidban kicsit érzelmesebb. Ne szégyelld őket. Attól még lehet férfiasan kemény az írásod, sőt.
Ezek a leírt sorok szinte mindegyik írásodra érvényesek. Pusztán az én véleményemet takarja, de mindenképpen javasolom, hogy folytasd, amit elkezdtél, mert érdemes. Tudom nem sok időd van rá, pedig az olvasás még többet segítene neked. Remélem, tudtam segíteni neked, de még egyszer kihangsúlyozom, ez csak egy vélemény, kérj másoktól is abból jobban látod majd a lényeget. Azért majd a többi írásod mögé is benézek ám, hogy ezt miért éppen ide tettem? Talán hogy a fal leomoljonJ
Szia:)
Hát mint eddig még soha, most sem csalódtam az írásodban.Látod?Ismerünk, és szeretünk valakit, és hirtelen rá kell ébrednünk, még mindig kevés az mit tudunk róla.Falakba ütközünk, és a legszörnyűbb, hogy ki a barátunk, és épp ezért kéne a falon túl is jutnunk, ezen az ,,építményen"idegent enged át, ki rombadöntheti azt az értéket, mit a barátunk képvisel szemünkben.Aztán végig kell néznünk, mikor,,lelkileg talpra áll", aztán lassan ismét magasodik a fal…És mi csak állunk, büszkén nézzük őt, ki annyi erőt adott nekünk, és ki nem fogad el elég erőt tőlünk, kitől kellene.
Ölellek nagy szeretettel:Kriszti
Kedves Kriszti,
csak rajtunk múlik, hogy le tudjuk e győzni eme gátakat, falakat…….remélem nekem sikerül:D
john
Kedves John!
Engem meghatottál. Bár nekem írna valaki ilyet. Jó ilyet olvasni. Kellemes.
Bánom, hogy már nem írsz.
Ági